Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

I. RÉSZ. I. Közjogi irodalmunk , ujabb virágzása és tudományos müveltetése dacára is, még számos parlagon hagyott tért mutat fel; s igen sok nagybecsű és páratlan szorgalommal összegyűjtött adataink még mindig munkás kezekre várnak a feldolgozást és rendszeres összeállítást illetőleg. Szent kötelességnek tartottam mindig, hogy kiki tehetségéhez képest igyekezzék résztvenni a hazai tudományosság és műveltség nagy épületének előállításában különösen azon a téren, melyen leginkább érez hivatást hasznos szolgálatokat tehetni. E kötelesség tudatában, mint a közügy leendő igénytelen napszámosa, már rég az ifjú kor lelkesült hevével de csendben fogtam a közjog tanulmányozásához; s midőn e tanulmányaim körébe eső kérdés megoldása tüzetett ki: nem kételkedtem, csekély tehetségem érzetében is, a kitűzött kérdés megoldásához fogva, közjogi irodalmunk egy eddigelé még kevésbbé művelt részének beültetésére, nem annyira gyenge erőim-, mint a meglevő nagybecsű adatokra támaszkodva, vállalkozni. Fontosnak és nagyhorderejűnek, amint valóban az is, tekintettem e kérdést, s annak helyes és a tárgyilagos igazság szempontjából való megoldása főleg napjainkban igen nagy szolgálatot tehet, midőn horvát atyánkfiai közöl sokan, a balul felfogott nemzetiségi eszme által elvakíttatva, a múltban igyekeznének alapot keresni a jövőben elérni szándékolt álmaik megvalósítására. Ok a bánban, mint ezt az ismeretes 1861-ki zágrábi körlevélben olvas1