Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)
- 100 — (le Theryen Regnor. Dalmát, et Croatiae Vicebanus" az ítéletével meg nem elégedő feleknek az országbíróhoz intézett felfolyamodása alkalmával mondja: „vestra noverit Serenitas (az országbíró értetik) quod nobis Tynlnii una rum nonullis Regui Croatiae Nobilibus et aliis assessoribus videlicet nostris nobiscum pro tribunali mdieiariae consedentibus eausasque cunctorum iustitiam postidantium a nobis moderativo iuditio pertractantibus, accedentes", sat. előadja az egész ügyet, amint az a korbaviai és majd utóbb a knini megyetörvényszék előtt folyt, valamint ennek Ítéletét is, mit ő tekintetbevevé, itélt. „Quibus sententiis praemissis coram nobis in Sede ludklaria tamqnam persona praefati Dni Báni prodnctis visis perlectis et examinatis, factoqne snperinde maturo eolloqnio et diligenti coiisilio ac tractatu cum nobilibns assessoribns videlicet nostris iudicantibns: decreveramns" sat. Az oklevél ezen szavai nem hagynak kétséget aziránt, hogy Horvátország számára Kninben külön, a szlavóniai zágrábi báni széktől különböző törvényszék létezett, mely szintngy volt szerezve mint a zágrábi és szintén a bán, a horvátországi bán elnöklete alatt több ülnökökből állott s oly időben is fennállott, mikor — mint épen az oklevél keltének évében — mind a három tartománynak csak egy bánja volt; ilyenkor természetesen a horvát-, dalmátországi albán, mint különben is a bánnak akadályoztatása esetében teendőiben helyettese, vitte az elnökséget e törvényszéknél. Világosan bizonyítja továbbá a két báni törvényszék létezését Vingárti Geréb Mátyás horvát-, dalmáts tótországi bánnak 1486. júliusban a csaszmai káptalanhoz intézett parancslevele, melyben meghagyja, hogy a megnevezett megyei esküdtekkel vizsgálatot tartván, grf. Blagai János özvegyét, Dorottyát, ennek testvérét Frangepán István grófot később György topliczai apátot, Wokojovits Pétert és Buzini Mikiilicsics Györgyöt tetteik
