Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

V. Az alkotmányos rend garantiáiról

— 84 — méletben létező ellentétek a gyakorlatban nem fognak mereveknek bizonyulni. A népszellem az, mely az intézményeknek jellemet s lelket ád. És bár a jelenlegi provisorius megyei szervezet tarthatlanságát s képtelenségét elevenen érzem, és a legújabb választások lefolyását kárhozatosnak tartom: még is tekintve azt, hogy az 1867-ki megyék a felelős kormány irányában menyi előzékenységet, s engedelmeskedni készséget tanusitottak — (minden izgatás dacára alig néhány megye kivételével) — megvallom: hogy föltéve a bizottmányoknak majdan csekélyebb számát, helyesebb összealkotását, hatáskörük körvonalozását, — s a fölirati jog szabályozását: alig lehet a helyhatóságok e joggyakorlatától a kormányzat komolyabb megnehezítését várni; — sőt annak lehetnek jó következései is. Hanem ezen hiedelmem föltételekhez kötött, miket igyekszem kifejteni. E részben is vissza kell térnünk azon különbségre, mely a régi rendi alkotmány szerinti törvényhatóság, és a képviseleti államrendszer helyhatósága közt szükségkép fönnforog. A régi megye mint törvényhatóság az államhatalom részeseként a végrehajtó hatalmat is (ExecutivGewalt) gyakorlá. De a végrehajtó hatalom mint államhatalom most már nem resideál bennök, mert ők csak végrehajtó hatóságot (Executiv-Behörde) képeznek. A végrehajtó hatalom, mint államfölségi atributum, mely az állam nevében működik, s annak jogán alapul, az 1848: 111. 3. 6. által a ministerium kezébe van téve, mely annak gyakorlatáért felelős. EelelŐs a fejedelemnek s a parlamentnek, tehát a törvényhozásnak.