Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

V. Az alkotmányos rend garantiáiról

— 85 — Eló'bb a megye, mint törvényhozás tagja, a jogo­sultság némi színével, s bizonyos határig törvény-ma­gyarázó is lehetett. Innen ered azon (mint már érin­tém: jogtörténetileg nagyon kétes) usus vagy abusus, a kormány rendeletét tisztelettel félre tenni. Az 1848-ki ministerium rövid élete elég hosszú volt arra, hogy a megyék s ministerium közt némi versengés támadjon. A helyhatóság kell, hogy engedel­meskedjék a kormánynak, mely a törvényhozás közege, megbízottja, kell, hogy föltétlenül végrehajtsa országos közigazgatási rendeleteit. Utólag fölterjesztést tehet el­lene; de ez akkor csak petitio jellemével birand. Ezen elv tagadhatlan. De nem zárja ki, hogy a helyhatóság1 a kormány rendeletének, mely nem orszá­gos, hanem helybeli közigazgatásra vonatkozik, végre­hajtását fölfügeszsze s törvényes határidő alatt az ellen fölírást tegyen. De egy elvet nem kell felednünk: alkotmányos kormányzat alapja, hogy minden közhatalom gyakor­latának ellenében áll a felelőség. Minden hivatalos cselekményért kell valakinek felelősnek lenni. Mint a ministerek, ugy minden hivatalnok felelős a maga köré­ben tetteiért. A kormány nem tehető felelőssé, ha — mint 1848-ig— felelőség nélküli megyegyülésektől függ valamely rendeletének félretétele vagy foganatba vétele. A kormányzás továbbá nem csak tettleges törvé­nyek végrehajtásából áll; s igy nagyon szük fogalmat mutat a kormányról, ki azt egyedül végrehajtó hata­lomnak tartja, nevezi. A kormányzás az állam ezer meg ezer előre nem szabatozható napi szükségeire ter­jed ki, s oly esetlegekről kénytelen — többnyire rög­tön — gondoskodni, melyekről semmiféle törvényhozás előre nem gondoskodhatik. Kell ezt tennie önkezdemé-

Next

/
Thumbnails
Contents