Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

V. Az alkotmányos rend garantiáiról

— 83 csínyek, nem fölirás általi érintkezést, hanem harcot föltételeznek, melyre a ministerium már akkor előre el van szánva, midőn az államcsínyt elhatározza." (L. 10. lap.) Ily esetek kivételesek; s a politikai intézmények kivételes esetekre nem számithatók; mert a mely kormány az egész alkotmányt megtámadni meri: azt az alkotmány részletei, azt erkölcsi hatályok, föliratok, birói ítéletek -vissza nem fogják tartóztatni. Vitatás tárgya tehát csak az lehet: az alkotmányos rend folytonosságát, a törvények részletes alkalmazását mily intézmények által lehet és kell biztosítani nem csak a kormány és alárendelt közegei, hanem az autonóm helyhatóságoknak is netáni törvénytelen határozatai s cselekedetei ellen? Foglalkozzunk előbb az elsőkkel, t. i. a kormány kihágásai elleni biztosítékokkal. Ezek közt első helyre állíttatik a helyhatóságok azon joga, hogy a ministerium rendelete ellen annak végrehajtása előtt fölterjesztést tehessenek; és igy azt félretegyék, fölfüggeszszék. Sokan a hajdani törvényhatóságoknak e (mint láttuk, korlátolt) jogát áthelyezni akarják az ezutáni helyhatóságokra is; mert nem elégelve a ministerek felelőségét, melyre a parlament által vonathatnak, törvénytelen cselekedeteik meggátlására mellőzhetlennek tartják a helyhatóságok e jogát. Mások ellenben a helyhatóság e jogát a ministeri felelősséggel ellentétesnek, s azzal össze nem egyeztethetőnek tartják. Szerintem volna itt közép ut is; mert ha mérséklet szelleme uralkodik a népben, illetőleg a helyhatósági képviseleti testületben, nem pedig minden ároni ujjhuzás és absolut ellenzéki viszketeg: akkor ezen, el6*