Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

IV. A tisztviselő-választásról terjesztett hamis tanok

— 77 — ton; tehát 18—20 éves roppant munkásságot, s egy egész tőkepénzt kell áldoznia arra, hogy midőn elkészült, oly pályára lépjen, melyen évről évre állása bizonytalan: mert ha oly becsületes is mint egy angyal, s oly igazságos mint az nr Isten, ki állhat jót hogy más valaki érdekében ügyes kortesforgásokkal ki nem lóditják-e hivatalából? Hiszen a gyári munkás mindennapi kenyere is biztosabb. A mely országban a tanulásnak ilyen jutalma: ott kihal a tanulásra s önmívelésre való ösztön. Ily ország örökre tanulatlan s míveletlen, — ennélfogva szegény, nyomorult fog maradni. Ez szerintem e vitakérdésben a döntő szempont. Ebből pedig a választási rendszer, a törvénykezési mint a közigazgatási tisztviselő választása egyformán, elitélendő, elvetendő. Ezért is látjuk, hogy minden modern államban, mivé hazánknak is az 1848-ki törvények következtében átalakulnia kell, (vagy ellentétes intézményeinek önalkotta zűrzavara közt el fog veszni) — mindenütt a birót az államhatalom nevezi ki; és a biró ehnozdithatlan — fölülről ugy mint alulról; — elmozdittatása — birói elitéltetéstől föltételezett. Ezen igazság hazánk értelmiségét is áthatja, s oly erővel bir hogy a megyének oly hő barátja is mint Tisza Kálmán — azzal capitulál. 0 a törvénykezési tisztviselők föltétlen periodicus választásáról lemond, s középutat keres a kinevezés és választás kiegyeztetésére. „A kebelében székelő első folyamodási törvényszékeket — úgymond — válaszsza a megye ugy mint tisztviselőit, csakhogy tartozzék olyanok közül választani, kik a jogi tanfolyam szabályszerű bevégzése után