Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

IV. A tisztviselő-választásról terjesztett hamis tanok

— 78 — bizonyos számú, például öt évig mint ügyvédek, közjegyzők, vagy valamely törvényszék mellett mint gyakornokok szolgáltak; és ezek ne legyenek tisztujitás alá vetve, hanem csak' valamely elkövetett vétség miatt rendszeres Ítélet utján legyenek elmozdíthatók." Szentkirályi Mór pedig, ki különben a modern eszmék színvonalán áll, csak mintegy pirulva s szégyenkedve, de végre hódol a népbabonának. Törvényjavaslata 94. §-ban a megyei törvényszék ülnökeiről csak anyit mond hogy állandók; a 129. §. pedig igy hangzik: „a megyei tisztviselők, ide értve a szolgabírói szék tagjait is, (tehát a megyei törvényszékét nem?) a megyei képviselők által választatnak;" — a 146. §. b) pontja pedig igy folytatja: „A községbeli birói és megyebeli törvényszéki állandó ülnökök hat évre választatnak, minden három év múlva osztályonként feleszámban újíttatnak meg; az első izben kilépők fölött sorshúzás határoz.* Szükségtelen megjegyeznem, hogy önnézetemhez és, mint hiszem, a kor igényeihez Tisza Kálmán közvetitő eszméje sokkal közelebb áll, mintsem Szentkirályi lutri bírósága. Egyébiránt hogy a helyhatóságok törvénykezési joga már hazánkban is anachronismus, bizonyítja azon tény is, hogy 1861 óta a városok visszanyert törvénykezési hatáskörüket többnyire nem örvendetes jognak, hanem tehernek tekintik; s szabadulni óhajtva oly jog gyakorlatától, melynek előnyeit nem érzik, kötelességeit sokalják, egyre-másra folyamodtak attól való felmentetésökért. Foglaljuk össze röviden a mondottakat: 1) A tisztviselő-választás nem helyhatósági jog. Ugy gyakorolva mint 1861-ben s 1867-ben sem nem igazságos, sem nem biztosit alkalmas, képzett tisztviselőkről.