Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

IV. A tisztviselő-választásról terjesztett hamis tanok

— 76 — log, az igaz. Nepotismus és kegyencek — alkotmányos monarchiában, sőt a köztársasági forma alatt is mindenütt, hol emberek uralkodnak, befészkelik magukat. De oly kitűnő s általános érvényre nem jutnak, mint a megyei választásnál, — mert kinevezésnél felelősség nyugszik valakin, mig a választásokért senki sem érzi magát felelősnek, se főispán, sem a bizottmányi tagok. És utóvégre a ministernek legfőbb saját érdeke az, hogy lehető legjobb, legügyesebb hivatalnokai legyenek, mert ellenkező esetben ő az, kit compromittálnak rendeleteinek ügyetlen kivitele, elferditése, vagy törvénytelen eljárás által. Hanem ha mind ezen tekintetek még vita tárgyai lehetnek is, van egy magasabb, s nemzetiségünkre nézve döntő szempont, melyből a választási rendszer elvetendő. Az általános tisztviselő-választásnak föntartása mellett nemzetünk szellemi míveltsége nem gyarapodni, hanem mind mélyebbre fog sülyedni. Gondoljuk át ugyan is a tanulni vágyó fiatal ember helyzetét, ki az élet pályaválasztásának pillanatában körülnéz, s a különféle polgári foglalkozás esélyeit latolgatja: azt látja ezer meg ezer példából hogy keveset tanult iparos is korán éri el azon önállóságot, melyet minden ember óhajt, — melyben családot alkot, munkája szerény gyümölcséről biztos, de gyakran nagy vagyont is szerez. És a tanulás pályája mivel kecsegteti a szegény ifjút? vagy a sorsáról egyelőre intézkedő szüléket? Hogy tanult uri ember váljék belőle — végeznie kell négy elemi iskolát, nyolc évet gymnasialis, n ég y e t egyetemi cursuson; legalább két évet gyakorla-