Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

IV. A tisztviselő-választásról terjesztett hamis tanok

— 75 — alkalmasb szolgabírói, telek- vagy megyetörvényszéki elnöki s ülnöki, s jegyzői állomásra: ezt hinni nagy ideális mus. Hasonlón elméleti s merész állitás az, hogy a biró választás mellett is — független marad alólról. Kérdjük csak meg kisebb városban, hol bár rendezett tanács is van, a választott birót: nem kell-e süvegelnie, nyájaskodnia, sőt még zsebét is nyitva tartania nem csak a főkolompos, hanem egyszerű választók számára is ? Nem-e fontosabb reá nézve a főkortesek cirógatása, s hasonló népszerűsítési ügyesség hivatala lelkiismeretes kezelésénél? Nem kell-e rettegnie hivataláért legjobb hiszemű eljárása dacára? Ez a szabály. Alóla van kivétel, de kevés. Azt is mondja Sz.: „nem kell a birónak félnie hogy igazságos eljárása által ellenségeit szaporítja; mert ha ellenségévé teszi az egyik pörös felet, megnyeri a másikat ; sőt még az is kit elitélt, utóbb belátja, hogy nem volt neki igaza, hanem a biró igazságosan ítélt, — és ő lesz legbuzgóbb kortesévé." Erre lehetnek egyes esetek: de egészben véve az is idealismus. Az önzésen fölülemelkedő e féle nemes lelkű ember a ritkaságok közé tartozik. Azután ha a két pörös fél közül X szegény ember, ki csak egy voksot képvisel, Y azonban nagyszájú gazember, ki 500 voksot tud öszszedobolni: világos, hogy a biró, ha csak nem Catói jellem, Y uramat kimélni fogja, s X-et föláldozni, bárhogy fájlalja is. Végre azt mondják: „a kinevezés még kevesebb biztosítékot nyújt; a központban, a ministeri hivatalokban még kevésbé ismerik az embert, mint vidékén, a hol él; és a ministeriumokban is nagy szerepet játszik a nepotismus, a protectio." Mind ez igen emberi do-