Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

IV. A tisztviselő-választásról terjesztett hamis tanok

— 74 — 1848 előtt is ismeretes volt, még föltünőbb lőn az 1861- és 1867-ben, Hogy restaur,atio előtt hat héttel már akadoz a közigazgatás; a tisztviselőség vesztett erkölcsi erejéből, •— a ki pedig tudja hogy ki fog hagyatni, csak immel-ámmal dolgozik, s a nehezebb, nagyobb tárgyakat örökösének hagyja. Hat hét és több telik bele ismét, mig az uj tisztviselők az ügyeket átveszik, átnézhetik, magukat kellőkép tájékozzák; hátha még az uj tisztviselő egyúttal újonc is, és nem tanult, nem szakképzett, hanem csak műkedvellő! ? És az átmenetek, rázkodások, halogatások szülte hátrányok és károk kit sújtanak? a népet. Azt mondja ugyan Szentkirályi Montesquieu után, hogy a nép sehol sem mutat oly helyes ösztönt mint épen birája megválasztásában. Azonban mint megjegyzém, mostani rendszerünk alatt nem is a nép választ, hanem választanak neki a megye központján szolga- és törvényszéki birót, tekintet nélkül arra vájjon X. falu vagy N. járás óhajtja e azt, s nem mást óhajt e? választanak neki a párt és család érdekek azon combinatiója szerint, mely a bizottmányban véletlenül praedominál. Ezzel nem azt mondom hogy jobb volna, ha a nép közvetlenül választaná akár összesen a megyei, akár a saját járásabeli tisztviselőket. Igen is, van ugyan a népnek józan Ítélete — az ő körében. A helybeli lakók közül helysége birájául, ha félre nem vezettetik, megtudja választani a legtisztességesebb s legképesebb embert. Itt ismeri az egyéniségeket; és azon teendők, mikre a biró hivatott, értelme körén túl nem menvén, megtudja Ítélni vájjon jelöltje hivatását betölteni képes-e? És bizonnyal ide célzott Montesquieu. Hanem hogy megítélni tudja egy sereg ur közül, kiket tán egy-kettő kivételével nem is ismer, melyik leg-