Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

III. Az angol megyéről s önigazgatásról terjesztett áltanok

— 66 — idejét nem szentelheti ingyenhivatalnak; só't ezzel állása összeütközésekbe is jöhet; ügy nélküli ügyvéd pedig vagy tudományos, mívelt, de vagyontalan ember — nem élhet ingyenhivatalból, sem ingyenhivatalnak. Láttuk tehát ezekből mily fölületes csacskaságok azok, miket nálunk uton útfélen hallani — az angol önkormányzatról. Láttuk, hogy Angliában nyoma sincs az 1848 előtti magyar forma municipalis rendszernek; de ép ugy nyoma sincs az 1848-ki képviseleti testületü megyének; legkevésbé pedig van nyoma az amolyan statutumhozó, fölíró, kormány ellenőrző', rendeleteket félretevő helyhatósági monstrumnak, minőt a mi hires organisatoraink a szerencsétlen „bizottmányok" képében létesíteni, és — legalább azt mondják — a parlamenti kormányzattal összeegyeztetni akarnának! Láttuk továbbá, hogy a polgári s politikai szabadság ezen kitünőleges hazájában, sem az úgynevezett nép, sem az általa ezen actusra quasi megbízott képviselő testület, sem politikai, sem törvénykezési tisztviselőit nem választja: hanem a kormány nevezi ki; kivéve a nagy városok egy részét, a hol a polgárság választja ugyan a városi hatóságot, de oly magas census korlátai közt, hogy ott is — mint Angliában általában, csak a gazdag és mívelt osztály kezében a hatalom. Láttuk végre, hogy Angliában nem a fizetéses éhenkórász hivatalnok, hanem tiszteletbeli Ingyentisztviselő, a békebiró az, ki a helyi önkormányzatot még föntartja, és annak utolsó representansa; míg a fizetéses hivatalnokok naponkint szaporodnak, számuk már is elég nagy; s jól levén fizetve, a budgetben nem csekély rovást csinálnak; hanem hogy az angol nemzet