Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok

— 48 — s korlátolva éretlen türelmetlenségével a vélemény szabad nyilatkozását, — hanem megszökve onnan, mihelyt gyakorlati ügyekre, a megyei közigazgatás concret tárgyaira került a sor, — a mikor is a fizetéses táblabirákon s tisztviselőkön kivül alig jelen meg valaki ,,a nyilvános élet iskolájában"; — nem ezen fölületes politizálásból, — b) hanem a száraz, csendes, auditórium nélküli, a közigazgatást tárgyazó gyűlésekből, — a tisztviselés és törvénykezés gyakorlati iskolájából kerültek ki szép számmal volt kitűnő magasb hivatalnokaink, hires consilariusok, királyi táblai birák, septemvirek s országgyűlési tekintélyek. c) Sőt egészen ellenkezőleg a megyei politizálás iskolájából kerültek ki fölösen azon a gyakorlati ismeretektől idegen, a száraz munkától rettegő — mindenről valamit hallott, de alaposan mit sem tudó, dagályos és üres szónokok, virágos szószátyárok és gondolatkoldus szajkók, kiknek ma is bővében vagyunk, kik a megyékben mindenhatók; ezen megyei politikai iskolából kerültek ki politizálók fölösen, de politikusok oly kevesen; kerültek ki szónokok, és statusférfiak(I) kik Széchenyi mondása szerint „a vármegye-ház ablakából nézik a világot"; hanem hogy tiszta szemű, széles látkörü, európai színvonalon álló, kormányzói képességgel bíró államférfiakban oly szegény volt országunk, hogy a politikai elfogultság, alantias szempontok, korlátolt nézetek zagyvaléka most is hangadó a vidéken: ezt igen is a megyei nevelésnek, a municipalis élet szűkre mért iskolájának köszönhetjük. Végre alegvalótlanabb azon állítás, hogy az 1848-ban létesitett „reformeszmék a megyékben íogamzottak vagy discussio utján a megyékben érleltettek meg."