Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok

— 44 — ennek csak az lehetne eredménye, hogy majd két szék közt a földre jutnánk; hanem a táblabíró szellem által 1848-ban könnyelműn tett erre vonatkozó ígéretet tegyük ad aeta; és lépjünk határozottan a polgárosodásnak ismert, más eló'haladottabb nemzetek által tört, útjára. * * * Látom tisztelt hazámíiai egy részét az imént olvasottak fölött elszomorodni. Hogyan? hát le kell mondanunk ifjú emlékeinkről, öregségünk álmairól? Nem. Ha már választanom kell a megye és felelős ministerium között: „akkor inkább föláldozom az utóbbit!1' E nagy szót magam is haliám akárhány negyvennyolcas szájából. Hanem ez hiú beszéd. Nincs már választásunk. Ha tetszik áldozzátok föl a feleló's ministeriumot: de a megyei rendszert azért még sem bírjátok többé helyreállitani, — mint már föntebb kifejtettem. De van-e helyes okunk a megyét siratni? Valóban érdemes-e a municipalis rendszer mindazon dicséretre, melyben az óconservativ Naplópárti és radicalis oldalról egyaránt -— mert hisz mindenütt csak ugyanazon táblabirói elemek szerepelnek —• elhalmoztatik? Tagadom. Azt mondják: „a megyerendszer volt alkotmányunk palládiuma, a municipium mentette meg az alkotmányt. A megye volt azon politikai iskola, melyből annyi jeles szónok és politikus került ki; hol a fiatal nemzedék honszeretetet tanult, s a nyilvános életre előkészíttetett. A megyei teremben fogamzottak s discussio utján ér-