Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)
II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok
— 43 — A kísérlet azonban veszélyessé válhatik, — a menynyiben általa az ország közigazgatásával a legfontosabb országérdekek nem a tiszteletreméltó középbirtokos, hanem a legkevésbé mívelt, a turbulens egyének s pártcselszövények által félrevezethető volt apró nemesi tömeg kezébe tétetnének a legfontosabb országérdekek, oly válságos korszakban, midőn nemzetünknek életérdekében áll — hogy erő és tapintat, egység és következetesség legyen összes eljárásában, a kormányban mint a törvényhozásban. Ha tekintetbe vesszük az ország kül- s belviszonyainak válságos voltát s hogy — a mi visszonyaink aggodalmasságát tetemesen növeli — az ország lakói nem mind magyarok, meg kell vallanunk, hogy oly elméleti problémáknak minő a municipalis és parlamenti rendszerek kiegyeztetése — átexperimentálására nincs időnk; hogy nincs okunk a népizgatásnak törvényes tért nyújtani, — és igy a törvényhatósági intézmény föntartásával bár múlékony rázkodásoknak s belzavargásoknak esélyeit könyiteni, még azon meggyőződésben sem: hogy azoknak önként működő biztos megölő orvosa — az idő. Nézzünk bátran szemébe azon igazságnak, hogy törvényhatósági jellemmel biró megye képviseleti alkotmányunknál anachronismus; s hogy miután az meghalt — fölelevenitése nem is lehetséges, nem is kivánatos; — hogy egyedül arról lehet szó: miként rendezendők a megyék qua helyhatóságok az 1848: III, V, XVI és XXIII. t.-cikkekből kifolyólag, hogy azok jó közigazgatás és a helyhatósági önkormányzat orgánumai legyenek." Ne experimentáljunk tehát; ne tegyünk kisérleteket a municipium s felelős kormány kiegyeztetésével; mert