Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok

H — nak teljesen kibontakozni, és a parlamentarísmus mellőztetlen következményeit föltétlenül elfogadni: hanem a bölcsek kövének — a két rendszer kiegyeztetésének — föltalálásában fáradoznak. Összes nevelési s tanrendszerünk következménye, s korántsem véletlen, hogy sehol sem találkozott anyi ember, ki a perpetuum mobilének, s a kör négyszögének, betűszedőgépnek, s eféle gyermekességeknek föltalálásával foglalkozott s dicsekedett volna mint épen hazánkban, hol a technikai vegytani gépészi ismeretek épen a legcsekélyebbek. Ezen nemzetünket jellemző dilettantismus, a mindenkinek mindent tudása, a táblabírói universalismus játszik főszerepet a politikai téren is: és innen ered az, hogy oly politikai rendszert vélünk fölfedezhetni — a parlamentarísmus s municipalismus egybeillesztésével — mely elméletileg képtelen, gyakorlatilag pedig egyetlen egy nálunknál szabadabb, polgárosultabb, tanultabb nemzetnél sem található. Politikát üző-naturalistáink összezavarják az 1848-ig fönnállóit municipalis rendszert, mely a képviseleti parlamentarismussal össze nem fér: a helyhatósági önkormányzattal , mely a parlamentarismussal nem csak összefér, hanem annak elvi mint gyakorlati kiegészitője; összezavarják a törvényhozási öszpontositást, a mely szükséges: a közigazgatásival, mely kárhozatos. Innen ered, hogy oly könnyű ráijeszteni a nagy tömegre a centralisatio és bureaukratia rémeivel, mint a parlamenti kormány, a felelős ministerium oly következményeivel, melyek okvetlen be fognának állani: ha csak az állitólag régi municipalis rendszer állítólagos régi jog- és hatáskörével fönn nem tartatik. Ezen eszmezavar pedig könnyen magyarázható. Országlási és közigazgatási ösztönnel, mint mindennemű