Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

— 30 — Csak a francia forradalom alatt történt, hogy a törvényhozó test kisebbségének tagjai, a már vérengzésre vetemült forradalmi többség ellen — kimentek a provinciákba fölizgatni a népet; ök a guillotinen lakoltak érte; a francia nemzeti és állami egység nagy eszméje kérlelhetlenül büntette az ellene lázadtakat. Azt hiszi az olvasó, hogy valami hasonló szigort ajánlok a mi foederalistikus irányban izgatni járó megyei commis voyageurjeink ellen? Korántsem, soha sem kell ágyával verebet lőni. Hogy az alsó-ház valamely malcontent capacitása vagy félreismert lángelméje hazamegy a vármegyébe vendégszerepelni, s vereségeit a többségen, mely őt az alsó-házban annyira boszantja, s conseqnenter leszavazta, megbőszülni; — hogy a vármegyei hülyék arasznyira érzik nőni magukat, mint a kik imé qna hatalmas ,,törvényhatóság" Ítéletet mondanak az országgyűlés fölött, s megvetőleg nyilatkoznak a majoritásról: ez tulajdonkép souverainement nevetséges; s kár volna e miatt guillotinet köszörülni. A ki még e mozgalmat komoly dolognak tartá, az a hevesi kacskaringós fölirat után, ebből kijózanodhatott. A hevesi bizottmányé azon negativ de nagy érdem, hogy a bohóczság „halhatatlan" bélyegét nyomta a balpárt fejeinek ebbeli hadjáratára, s hogy kézzelfoghatólag kimutatta, mily earricaturája a régi törvényhatóságnak ez a mai állítólagos megye! Nem lehet az agonisáló megyék e féle torzsalkodásaira találóbbat mondani, mint a mit a „Magyarország" jun. 14-ki számában levő anonym, de nyilván súlyos tollból eredett vezércikk megjegyzett mondván: „A baj, a komáromi és biharmegyei határozatoknál nem az, hogy Bihar és Komárom megyékben a