Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

— 27 — palisták és a centralisták közt valami compromissum; de az is, hogy a régi eszméktol a coclificatorok egy része rögtön menekülni nem birt; qno semel imbusa recens; és a különféléket összezavarta. Maga Kossuth is lángelméje, és azon könnyűsége dacára, melylyel magába uj eszméket fölvenni tudott, határozatlanul ingadozott a táblabírói traditiók s a korszerű államtanok, a megyei és a parii a menti rendszer között. Sokkal inkább megyei ember volt, semhogy ne szerette volna a megyét, nagyságának eme bölcsőjét; de sokkal helyesebb intuitióval birt, semhogy a képviseleti parlamenti rendszerben az ellenállhatlan koreszmét, az egyedül lehetséges modern alkotmányt föl ne ismerte volna. így a lőn municipalista Kossuth — rögtön parlamentaristává; és a municipalista Kossuth vivé körösztül a centralistáknak gúnyolt Eötvös-Szalayféle párt terveit, melyek aligha 1848-ban is jámbor óhajtások s theoriák nem maradtak volna, ha Kossuth doemoni erővel magához nem ragadja a kezdeményezést, s az uralmat mind az országgyűlés mind az udvar fölött. Hanem, mint mondók, Kossuth maga is habozván a megyei s parlamenti rendszer közt — a neki saját könnyüvérűséggel tőn Ígéretet a kettőnek kiegyeztetése iránt. Más részt az Eötvös-Szalay párt, melyhez Szemere Bertalan legközelebb állt, mintegy megijedt saját diadadalától, s -igyekezett azon aggodalmat szelíditeni, mintha a ministerium a megyéket megszüntetni s a centralisatiót fogná behozni. És igy mind a két oldalnak egyesült törekvése, az eszmék tisztázatlansága, a codifikálás rögtönzése eredményezék azon hiányokat s ellenmondásokat, me-