Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

— 6 •— nem!— hanem mert azon turbulens tömeg, mely családi connexióival vagy dictióival és rüpökös szájhazafiságával uralkodik a megyékben, ott korteskedik, követeket, képviselőket és tisztviselőket oktroyál a népre, és az értelmiség nevét usurpálja — mert ezen nemzet mindenek fölött és előtt megyéért lármáz, mert a megyében azonkivül hogy bátyám és öcsémuramat, sógort, komát, atyafit kölcsönös szívességgel egy kis hazafiúi kenyérhez akar juttatni, egyúttal a közgyűlésen könnyű szerrel egy-egy Deákot vagy Kossuthot vél játszhatni; és igy érdekét és hiúságát is kielégítheti. Fölélesztette a megyéket, oda dobta a tudatlan, míveletlen és fegyelmetlen, erkölcsileg és anyagilag, sajnos, nagy részt tönkre jutott volt nemesi osztály kezébe az ország közigazgatását, melyhez nem ért; a magánjog és élet biztosságát, s a társadalom legéletbe vágóbb érdekeit, miknek hord erejét föl nem fogja, a nemzet hitelét s becsületét, melyet fönntartani nem tud. Vannak szembeszökő, kézzel fogható igazságok, melyeket mégis az ember nem lát, habár megbotlik is bennök, habár fejét betöri rajtuk — mig eszméletre nem ébreszti valaki. így vagyunk mi, mint nemzet, a megyei municipium emlegetésével; helyreállítására, a ministeri rendszerrel való kiegyeztetésére irányzott törekvéssel. Pedig a megye már nem létezik! Az már csak egy emlék; halotti váz; melyet kegyelet vagy önérdek még ideig óráig galvanizálni, a réginek torzképe gyanánt mozgásba tenni képes; de föleleveníteni nem. Multis ille flebilis occidit. . hanem occidit; meghalt, azon percben, melyben a communitas nobilium megszűnt, melyben régi nemesi birtok-jogrendszert felforgattuk, s helyébe a modern polgárjogot tevők; midőn a népképviseletet, a személy és birtok egyenjogúságát,