Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

a választó-kerületeket, a felelős ministeriumot létrehoztuk: szóval meghalt 1848 april 11-kén, midőn azon évi törvényeink szentesittettek; meghalt, és el is temettetett; még pedig a legpompásabb gyászbeszédek kíséretében; mikben ugy ki és földicsértetett, mint csak jó prédikátor az ecclesiának valami kitűnő tagját kidicséri ravatalánál; habár mig élt — vajmi kevés dicsérni való volt is rajta; s az utánna siránkozók maguk is szidták, mig élt. Hiszen pár lappal odább keressük és lássuk részletesebben, vájjon van-e ok a megyerendszert siratni, s visszaóhajtani, nem érzelgős kegyelet, hanem gyakorlati politika, — nem a visszahozhatlan múlt, hanem a parancsoló jelen szempontjából? Egyelőre lássuk: mit tőn a hazáért, mit eredményezett az úgynevezett municipalismus mióta ugy a hogy lehetett, visszaállíttatott. A megyei élet ujabb korszakában két irányban nyilvánult: a tisztviselők választásában és politikai horderejű határzataiban, illetőleg fölirataiban. A tisztviselők választása már magában szoros értelemben törvényellenes tény volt. Az 1848: XVII. a hivataloknak csak „ideiglenesen és helyettesitéskép" betöltését rendeli el. De az ellenkező tények után fölöslegesnek tartom e törvényességi kérdést bővebben vitatni; s szorítkozom a tényekre. A megyei (valamint városi) tisztválasztások folyamát s eredményét egybefoglalni nem lehet, mert azokban nem volt egy vezérelv eldöntő, — hanem a legkülönfélébb szempontok határoztak helyi viszonyok szerint. A legáltalánosabban kikiáltott jelszó volt: kidobni a provisoristákat, mint a kik minden kormányt