Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

— 5 — E kettős reactiónak közreműködésében áll a legközelebbi jövő veszélye. Az első -— a ractio fölülről — nem megvetendő ugyan; hanem azért kevésbé veszélyes, mert nyilvánvaló, mert nem titkos, mert előre látott, s ellene a nemzet figyelme ébren van. Ellenében az óvszer nem egyedül a törvényekben s institutiókban rejlik — quid leges sine moribus vanae: hanem a nemzet folytonos éberségében, erélyében, kitartásában — szóval erős közszellemben keresendő. Mint a hatalom, ugy a szabadság is csak ugyanazon eszközökkel tartható fönn, a melyekkel ki vitatott. A mely nemzet nyugágy után sóvárog, a mely folytonos küzdésre nem edzett: az a szabad intézményeket soká föntartani nem képes. Sokkal veszélyesebb a jelzett reactio alólról, mely a szabadság és liberalismus bitorolt jelszavai alatt az 1848 előtti ócska és elavult vármegyének valaminémü torzképét akarja létesiteni, s az önkormányzatnak az alsóbb körben, a közigazgatásban túlfeszitése és elferdítése által az önkormányzatot a magasb körben, az országlásban fogná lehetlenné tenni. A felelős ministerium kinevezésével beállott uj helyzet kényszerűleg hozta magával, hogy a ministerium ismétlé az (1860) októberi kormánynak eredeti hibáját, és helyreállitá az úgynevezett megyéket, melyeknek dőre föllépése az októberi kísérlet meghiúsultát, s a februári reactiót, az adónak katonai executióval való behajtását eredményezte, s a nemzetnek öt évi erkölcsi szenvedésébe és sok millió forintjába került. A ministerium is helyreállitá a „megyéket", — igen helyes, igen alapos meggyőződése ellenére .. helyreállitá, mert a lárma nagy volt, mert a nemzet —? óh