Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

masan fog kikelni; — s hogy a íinancia rendezésének columbustojása — az állam-adósságok kamatainak kellő reductiója — a népek anyagi fejlődését is lehetővé teendi; — és hogy ezen szerencsétlen állam, melynek lázas rángatózásai közt élni civilisált embernek undor, honszerető polgárnak pedig eszét szivét kimerítő kín, — hogy ezen állam mondom végre rendes állapotba jövend, hol a társadalmi erők hatása és ellenhatása rendszeres, s igy — a történet szövétneke mellett — előre látható. Belügyeink ezen föltételezett rendes fejlődésében pedig az érdekek szenvedélyek s a szabad politikai institutiók közti harcz előre láthatólag kettős irányban fog folyni; — két oldalról fog támadás intéztetni államrendünk fönn emiitett talapzata, a parlamentarismus ellen: a) fölülről; a mennyiben a legjobb célzatú kormányoknak is azon mindenütt észlelt s természettanilag magyarázható tendentiája — hatalmuk terjesztésére s a népképviselet befolyása alól emancipatiójára — hazánkban is érvényesitendi magát és cselszövő s tevékeny szövetségesre találand a magasb körök mindazon absolutistikus és bureaukratikus elemeiben, melyek, azelőtt élvezett befolyásukat a parlamenti rendszer valósulása esetében elvesztik; s ennélfogva azt aláásni törekedendnek. b) Ezen öntudatosan működő reactio öntudatlan eszköze s szövetségese leend hazánkban azon az úgynevezett municipalis rendszer fölélesztésére, s igy a törvényhozási öszpontositás ellen intézett törekvés, mely ámbár a népben semmi támaszszal nem bir mégis, sőt annál lármásabb, szinte lázas tevékenységben nyilatkozik már eddig is — megyéinkben.