Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

— 3 — Valamint azon eszme is, hogy az 1848-ki alkotmány helyreállítása már mellőzhetlen; s hogy a Deákpárt, habár kétkedni szabad vájjon az országot rendezni s kormányozni elég eró's s képes leende? — de kétségtelen, hogy minden más kisérletet meghiúsítani, ellenben az egyezkedés művét keresztül vinni egyedül képes; hogy tehát a Deák-párttal meg kell alkudni: ezen eszme sem birt 1861 óta megérni, míg a königgrátzi csata melege — egyszerre megérlelé. Vájjon nem késö-e? ki tudná megmondani. Vájjon roncsolt financiáink nem teendik-e a birodalom másik felével való theoretikus kiegyezésünket és igy bonyodalmaink megoldását in praxi lehetlenné? Vájjon azon crisis (melynek kikerülhetlensége iránt ne ámítsuk magunkat), mely egyoldalról a németegységi processus folyamában a német örökös tartományok miatt Poroszországgal, más oldalról Galícia birtoka miatt Oroszországgal való végtusában fog nyilatkozni: ezen már annyira elgyöngült és roncsolt dunai birodalom megszilárdulásával s átalakulásával vagy bukásával fog-e végzó'dni —? Ezek, sajnos, igen komoly kérdések; ámbár azokra pessimistikus felelet nem jogosultabb mint az optimistikus. A pessimista ne avatkozzék a közügyekbe; essék kétségbe privátim; rosz tanácsadó az, ki maga elcsüggedt; nem fog ügyet megmenteni segíteni, ki azt menthetlennek tartja. Gyakorlati politikusnak azon jó reménynyel kell birnia, hogy cselekedetei hasznot okozhatnak, eljárása sikert arathat. Azon suppositumból indulok ki tehát, hogy a mondottam crisisbol az Austriai-Magyar birodalom diadal1*