Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

— 3 — Valamint azon eszme is, hogy az 1848-ki alkot­mány helyreállítása már mellőzhetlen; s hogy a Deák­párt, habár kétkedni szabad vájjon az országot rendezni s kormányozni elég eró's s képes leende? — de két­ségtelen, hogy minden más kisérletet meghiúsítani, ellen­ben az egyezkedés művét keresztül vinni egyedül képes; hogy tehát a Deák-párttal meg kell alkudni: ezen eszme sem birt 1861 óta megérni, míg a königgrátzi csata melege — egyszerre megérlelé. Vájjon nem késö-e? ki tudná megmondani. Vájjon roncsolt financiáink nem teendik-e a bi­rodalom másik felével való theoretikus kiegyezésün­ket és igy bonyodalmaink megoldását in praxi lehet­lenné? Vájjon azon crisis (melynek kikerülhetlensége iránt ne ámítsuk magunkat), mely egyoldalról a németegy­ségi processus folyamában a német örökös tartományok miatt Poroszországgal, más oldalról Galícia birtoka miatt Oroszországgal való végtusában fog nyilatkozni: ezen már annyira elgyöngült és roncsolt dunai biro­dalom megszilárdulásával s átalakulásával vagy buká­sával fog-e végzó'dni —? Ezek, sajnos, igen komoly kérdések; ámbár azokra pessimistikus felelet nem jogosultabb mint az opti­mistikus. A pessimista ne avatkozzék a közügyekbe; essék kétségbe privátim; rosz tanácsadó az, ki maga elcsüg­gedt; nem fog ügyet megmenteni segíteni, ki azt ment­hetlennek tartja. Gyakorlati politikusnak azon jó re­ménynyel kell birnia, hogy cselekedetei hasznot okoz­hatnak, eljárása sikert arathat. Azon suppositumból indulok ki tehát, hogy a mon­dottam crisisbol az Austriai-Magyar birodalom diadal­1*

Next

/
Thumbnails
Contents