Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

IX. Hoffmann Pál, jogtudor, tanár, képviselő

— 86 — De hát kérdjük meg- csak a jogtanár úrtól és törvénykönyv-alkotótól, hogy mi a jog ? Ez a fő, az első, a sarkalatos kérdés! Szerző igy felel meg reá: 102. §. »Jog alanyilag véve: [a jogrend (tárgyilagos jog) által elvonttan meghatározott avagy (kiváltságnál) öszszerüleg fennforgó tényálladék alapján engedett érdek és hatalom.« Servus neked! most már tudod ugy-e olvasóm, hogy mi a jog? A ki még nem tudná, mi a jog: tanulja bee sorokat szóról szóra. Ez mintája a definitio egyszerűségének és szabatosságának. Ezen idézetekből elégé niegitélheti mindenki, hogy Hoffmann ur akár mint jogphilosoph, akár mint nyelvész, és magyar stylista bir-e hivatással odificatori munkálatra? És hogy ezen műve szolgálhat-e a törvényhozásnak alapúi, és kiindulásul ? És ezen abstract és abstractióiban zavaros jogtanbó * fejlődhetik-e ki életképes magyar polgári jog ? Részemről túlzás nélkül hiszem mondhatni, hogy ezerszerte csekélyebb baj a mai zűrzavar, mintsem annak helyébe ezen elméleti zűrzavart léptetni, mely csak anyiban elméleti, mert teljesen gyakorlatiatlan; melyet a magyar nép fölfogni s magába venni képtelen. Talán azért, mert a magyar nem philosophicus elméjű nép ? És jogmiveltsége a gyakorlat empíriájából nem emelkedett a jogbölcsélet magaslatára, a korlátolt hazai joghagyom^nyokból a tudomány absolut értékű szabványaihoz? ?