Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

IX. Hoffmann Pál, jogtudor, tanár, képviselő

— 87 — Meglehet, de annyi bizonyos, hogy a magyar jogászatot nem Hoffmann ur rendszere fogja e magaslatokra emelni, mert Hoffmann ur tudománya életképtelen áltudomány. Idétlen gyermeke azon német iskolai philosophiának, mely semmivel sem ér többet a középkori scholastikánál, és mármár magában Németországban is »a legyőzött szempontok« lomtárába kerül, annak utolsó nagy koftájával Hegellel egyetemben. Egyébiránt Hoffmann Pál ur ezen munkájának mivoltát megmagyarázza egyénisége, és eddigi politikai működése. Hoffmann Pál ur mindenek előtt és fölött professor. Akarom mondani szoba-tudós. Az abstract tanok rendszereivel ismerős. A gyakorlat életviszonyok visszahatása a jogi tanokra, és ezeknek módosulásaira előtte teljesen idegen. Hogy az életnek kell áthatni a tant, hogy a jogfogalmak nem philosoph egyedáruja, hanem minden józanesztt ember által elsajátithatók, s kell, hogy olyak legyenek; hogy a polgári jog nem lehet merő puszta tan, hanem concret tényezők, birtokviszonyok, hagyományok, a népfelfogás és erkölcsök sajátsága stb. behatása alatt, azokkal harmóniában kell kifejlődnie: ez — pardon — azt hiszem, ami philosophunknak nagyon mélyen fekvő igazság. Hoffmann Pál urnák egyéniségét kell csak szemügyre venni a psycholognak és azonnal fölismerendi, hogy az nem mély gondolkozó, sem kifejezésében szabatos iró vagy szónok, sem köz-