Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

IX. Hoffmann Pál, jogtudor, tanár, képviselő

— 85 — 134. §. »Igény kétfélekép szünhetik meg: közvetlenül es mindenkép; avagy pedig csak közvetve és olykép, hogy önmagában véve még mindig fennáll, azonban (kezdettől fogva fennforgó vagy későbben támadt) kifogás (137.§.]által) visszautasítható.« 145. §. »Az idő kétféleképen jogi tényező; önmagában véve, vagyis, mennyiben maga is jogi tény; és men yiben más valami tény csak időbeli vonatkozásánál fogva leszen jogivá.« Nem érted olvasóm? Látszik, hogy nem tanulmányoztad Hegelt, minden zavaros fó'k védszentjét! A tényező, mely tény is egyszersmind! 251. §. »Felperesnek azon (akár igen akár nemleges) tényeket kell bizonyitani, melyeket az általa érvényesített igénynek megállapítása végett állitani szükséges, mennyiben azok tagad hatólag tagadvák: a jogszerző tényeket.* Szent Hegel légy velünk. A definitió — metapliysika. Törvényben nagyon kerülendő; de miután el nem kerülhető: épen annak szabatossága képezi a codificátori elme és nyelv tüzpróbáját. Hoffman ur e részben hihetetlen dolgokat mivel. Például a 44. §-ban a lakhely meghatározása igy hangzik: >Valamely személy lakhelyének azon hely tekintendő, mely saját elhatározásából avagy jogi kényszerűségnél fogva viszonyainak és tevékenységének központját képezi.« Példának okáért, kinek őt megyében van jószága, és sehol állandón nem lakik, miféle cirkálómmal fogják megtalálni viszonyainak s tevékenységének központját?