Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

VII. Móricz Pál

— 62 — Jó lélekkel mondhatom, hogy egyiknek sincs igaza. In medio veritas. Azért, mert Móricz Pál okszerű gazda, s helyi viszonyok jó ismeretében jól speculált, megvevén Tisza Kálmánnal, s nemtudom még kivel egy Eszterházy-féle dominiumot, melynek parcellirozása igen szépen kifizette a fáradságot : még ebből nem következik, hogy a bankkérdést vagy az a dó- és vámrendszert érti, hogy a dohánymonopolium megszüntetésének lehető következményeit helyesen ítéli meg, hogy egy államkölcsönmüveletet sikeresen vihetne keresztül, szóval, hogy — financier. De viszont ámbár csakugyan távol van e gyönyörűséges alchimiai tudomány ma gaslatától: nem igazság még is tőle megtagadni a jogosodást e tárgyakhoz hozzá szólni; mert ő e tárgyak tanulmá nyozásával komolyan foglalkozott, és foglalkozik; — sokat olvasott, és olvas folyvást, azon mindig tiszteletre méltó törekvéssel, hogy behatoljon az igazság templomába, s kihozza onnan a haza javára a kincsek titkos kulcsát, az arany nyal föléri) nemzeti bankot. No csak ki vele, elkelne nekünk az a magyar bankó; mert akárki mit mondjon: nem elég a német, ha még annyi volna is. És tulajdonképen itt fekszik a nyul. Erre megy ki az egész nemzeti önálló magyar bank kérdése. Nem is tudom, őszintén szólva, mikor kezdett e tanulmányokba? De azt hiszem, hogy kissé későn. Rendszeresek voltak-e ezen tanulmányok? szintén alig hiszem.