Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

VII. Móricz Pál

— 60 — álmodozó költőiség, hanem ellenkezőleg gyakorlati számoló tehetség által tűnik ki; és az emelé ki őt a társadalmi szük körből azon positióba, melyet elfoglal . . t. i. Biharmegyében, hol Tisza Kálmán alatt és Gryőrffy Gyula mellett ő képezi a triumvi­rátust, illetőleg azon csak édesen szorongató, s sze­lid nyomást gyakorló háromfejű »tyrannist,« — a mely kormányforma alatt oly elevenen diszlik az ellenzéki kert. Paradicsoma annak a mi kissé Rá­ír kóczyas, kissé kálvinista zamatu, s igy kissé elavult oppositiónknak, melynek feje az a megfoghatlan Tisza Kálmán. Es mondják is, hogy ezen ellenzéki respub­lica, legalább már Biharban, még elegendő keleties resignatióval tűri el a hatalom örökölte legitim Ti­sza Kálmánnak fölsöbbségét s uralmát; hiszen már őseij nagyatyái és nagybátyái voltak azok, kik az eklézsiát Mária Terézia alattvédték, vezet­ték, József császár óta pedig a szegény refor­mátus pappal ugyancsak éreztették főcurátori ke­gyes uralmukat. Az ilyen született pátronusok, és örökös urak basáskodását könnyebben tűrik el egész országok és nemzetek is, mint a sorsnak valamely fölvető­dött kegyencét; habár ennek tehetsége, s érdemei még annyi jogcimet adnának is neki a vezérsze­repre s uralkodásra. De már hogy Móricz Pál is, kit fiatal korá­ban még szegényebb legénynek ismertek az otta­ni tekintetes, nagyságos táblabirák, ki saját esze után emelkedett ki a társadalmi lejtőzeten, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents