Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

VII. Móricz Pál

— 60 — álmodozó költőiség, hanem ellenkezőleg gyakorlati számoló tehetség által tűnik ki; és az emelé ki őt a társadalmi szük körből azon positióba, melyet elfoglal . . t. i. Biharmegyében, hol Tisza Kálmán alatt és Gryőrffy Gyula mellett ő képezi a triumvirátust, illetőleg azon csak édesen szorongató, s szelid nyomást gyakorló háromfejű »tyrannist,« — a mely kormányforma alatt oly elevenen diszlik az ellenzéki kert. Paradicsoma annak a mi kissé Ráír kóczyas, kissé kálvinista zamatu, s igy kissé elavult oppositiónknak, melynek feje az a megfoghatlan Tisza Kálmán. Es mondják is, hogy ezen ellenzéki respublica, legalább már Biharban, még elegendő keleties resignatióval tűri el a hatalom örökölte legitim Tisza Kálmánnak fölsöbbségét s uralmát; hiszen már őseij nagyatyái és nagybátyái voltak azok, kik az eklézsiát Mária Terézia alattvédték, vezették, József császár óta pedig a szegény református pappal ugyancsak éreztették főcurátori kegyes uralmukat. Az ilyen született pátronusok, és örökös urak basáskodását könnyebben tűrik el egész országok és nemzetek is, mint a sorsnak valamely fölvetődött kegyencét; habár ennek tehetsége, s érdemei még annyi jogcimet adnának is neki a vezérszerepre s uralkodásra. De már hogy Móricz Pál is, kit fiatal korában még szegényebb legénynek ismertek az ottani tekintetes, nagyságos táblabirák, ki saját esze után emelkedett ki a társadalmi lejtőzeten, hogy