Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

IV. Széll Kálmán és Bujanovics Sándor

— 36 ­mondjuk: okos ember. Tanult és komoly; látszik, hogy törekvés van benne. Nem ideálok, hanem elérhetők után. Ő liberális, mint a deákpárt. De józanabb és gyakorlatibb sokaknál. Tiszteletre­méltó talentum és munkaerő. Jó beszélő; de nem szónok. Hangja tompa, s nem csengő. Eszes; de magasabb lendület és sziv­melegség, mely kivált nálunk hatni képes, nem sajátja. A hazai politikában jártas ; de magasabb világnézletet adó tanulmányokra nem volt még ideje. Igen tisztességes fiatal táblabíró. Every inch írom the top to the teeth; tetőtől talpig. A mint az iskolapadok közül kilépett, a kép­viselőpadok közt foglalta el helyét. Hja, atyja Vasmegye főispánja, nagybátyja pedig Magyaror­szág főispánja: könnyű volt neki oly választó-ke­rületet találni, mely ráruházza — bizalmát. De ő mint képviselő soha sem volt ur­ficska, hanem mint a háznak jegyzője, legszorgal­masabb tagjai egyike. Ilyenek pedig kevesen levén, a kevesek tagadhatlanul sokat dolgoznak. Az országgyűlések jegyzői az 1848. előtti korszakban is a követek jelesbjei voltak. A jegy­zői toll rendesen gradus volt ad parnassum. Pro­tonotarius, királyi táblai ülnök, helytartó tanácsi consiliariusok lettek akkoriban a jegyző urakból. Mai időben, midőn alig iskolavégzett ifjon­cok egyszerre miniszteri titkároknak neveztetnek ki (természetesen édes atyjok érdemei fejében), az alsóházi jegyzőknek a carriére végtelen horizona mintegy orruk előtt áll.

Next

/
Thumbnails
Contents