Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

IV. Széll Kálmán és Bujanovics Sándor

— 37 — Nem vitatjuk az 1848 előtti korszakban volt-e terhesebb és kivánt-e több ismeretet, nagyobb tehetséget az országgyűlési jegyzői hiva­tal ? Annyi bizonyos, hogy e hivatal nem annyira önálló és termékeny elmét: mint inkább értelmet és hiven reproclucáló, mások eszméit szerencsésen formulázni tudó emlék-és nyelvadományt és szor­galmat kiván. Ezek nem elsőrendű, de igen becses szellemi tulajdonok. A jegyzői hivatal továbbá igen jó közkor­mányzati iskola. De korántsem ad közigazgatási praxist. Az országgyűlésből minisztériumba, tör­vényhozásból administratióba átlépni nem oly ter­mészetszerű, sem oly könnyű mint azt minisztéri­umunk még iíjonckorában gondolta, sőt bizonyos kinevezésekről itélve, gondolni látszók még utolsó időben is. Megvallják a képviselőházból miniszteri hivatalokba lépett képviselők — legjelesbjei, hogy bizony sokat kellett nekik itt tanulniok. Habár nem vallják is be azon miniszteri titkároknl fize­tett kegyenc urficskák, kik legfölebb szivarozni, vagy a tanácsos urat az éppen lefolyt bálok és soirée dansanteok krónikájával félóráig mulat­tatni jelennek meg hetenkint egyszer miniszteri hivatalszobájukban . . lenézve azt a szegény pro­letárt, ki már husz év óta nyeli az akták porát s húzza az igát az urhcska helyett is. Az administratiót tanulni kell. Igen; de a tőzsde és sorsjáték mai korszakában, midőn min denki egy csapásra akar nagy és gazdag lenni nem azért választatja meg valaki magát per fas et

Next

/
Thumbnails
Contents