Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

IV. Széll Kálmán és Bujanovics Sándor

- 35 magamat, a hol, ha az ember se nem whistez, se nem tarokoz, se nem tártliz, a hónapnak 30 estéi közül 29 estén át igen nyugodtan alhatik; — ha csak valami nagy esemény menyköve nem csapott le az nap, mintpéldául, hogy kilencbizottmány közül az ötödik már hol az ellenzék többséget kapott; — avagy miniszterválsági hirek keringenek; avagy néhány nj, méltóságos cimmel s vagy ötezer forinttal járó hivatalok betöltése imminens a mikor aztán zsúfolt a kör, s láthatók ott különben láthatatlan arcok is, egy-egy miniszter kézszoritása után való esengések; és gróf Andrássy ö kegyelmessége előtt olyan »katzenbuckli«-k, hogy Persepolis uramnak, a hires kautschukmannak is becsületére válnának. Mert hát azt mondják, hogy a büszkék ezen hazájában is, melyet még actu Magyarországnak hivnak valónak bizonyul a Kékszak áll cimü operetté egy fönségesen komikai jelenetében énekelt ama mondat: »Man muss sich bücken, bücken, tiefer bücken, immer bücken, — wenn man was erreichen will!« Avagy igaz! hát — a deákkörben ültem, és belép az ajtón Széli Kálmán. Meglehetős gömbölyű fiatal ember; piros, szabályos arccal, domborodásra hajlamot mutató embonpointtel, komoly képpel, beszédes fekete szemekkel. Rendes jelenség. Utilevelébe azon rubrikába : »K ü 1 ö n ö s i s m értető j e 1 e k« azt irnák, hogy »nincsenek. * Persze szóbíi kell vele állni; és akkor az 3*