Kallós Lajos: A magyar polgári jog alapelvei : Vagy a magyarhoni polgári jogtudomány alapjait képező elvek és szabályok értelmezése és világosítása(1865)

Második könyv: Vagyonok s ezek iránti jogokról. II. Rész.: Vagyon s ez iránti jogszerzés módjai; ezek különbözők a szerint, a mint a vagyon vagy tulajdonos nélküli, vagyis elnem tulajdonult; vagy tulajdonost illető, vagyis eltulajdonult.

200 II. KÖNYV. VAGYONOK , S EZEK IRÁNTI JOGOK. ezért kellett az igtatást, nyilvános, és nem elzárt helyen tartani, minthogy ez utóbbi esetben, hat.i. zártan tartatott volna, a törvény czélja, mit az igtatás által elérni kivánt, nem lett volna elérve, s a birtokosok jogaiktól elüttethetének, miért is a titkos, azaz zárt helyen és nem a szomszéd birtokosok és helylakosok jelenlétében magát igtató, a javak örök becsüjében marasztaltatott. (1563: 45. 1655: 32.) 289. §. Igtatás kellékei. «)Igtatási parancs, mely kétféle, jelesül, nagyobb páran cs, vagy ezen kezdeményű: „mivel mi figyelembe vévén," vagy a kis ebb, mely ezen záradék tu „mondatik n ekün k." b) Igtató sz emélyek, kik közöl egyik királyi, nádori, vagy báni ember, és ennek azon megyében, hol igtatni akart bi rtokának, akár örök, akár zálog jogú volt legyen az, vagy legaLtulj reményi jogának, azaz ha pöre bevégeztivel, vagy rokona elhaltával ottan valamely jószág szállott reá, kellett lenni (kivévén a k. táblai jegyzőt), különben nem igtathatott (II. 19. I. Laj. I. 23, 352, 370. ii.) a másik személy egy káptalani vagy conventi tag, kinek a törvényt tudni, és a hon nyelvét érteni (1741: 16.) sa káptalan, vagy conventtől kiküldetéssel ellátottnak kellett lennie; a kiküldés az év, hónap és nap följegyzésével az igtatási parancsba beíratott, a kiküldést, két káptalani tag aláírván. (1723 : 39, 480 i.) Ha a királyi, nádori, vagy báni ember az igtatást nem akarta megtenni, 6 girában vagy királyi birságban és költségekben elmarasztatott az illető alispán előtt. (II. Ul. 1.43.) Hogy tehát ezen kellemetlenség kikerültessék, több egyének szoktak az igtatási parancsban kineveztetni. Jegyezzük meg itten, miszerint a kir. ember azon tárgyban, hol igtató személy volt, és igy birói jellemet viselt, ügyvédi foglalkozásban, miután senki ugyanazon ügyben biró és ügyvéd nem lehet, nem állhatott ; különben ha ezt tette, azonnal a pörbirája által ön vérdíjában, mely egészen az ellenfélt illette, marasztaltatott, az általa teljesített igtatás azonban előbbi érvényében megmaradván (II. 22.) 290. §. Különbség a nagyobb és kisebb igtatási parancs közt. Nagyobb és kisebb igtatási parancs különböztek ezekben: a) Nagyobbat csak az adományzó király vagy nádor; kisebbet mind a négy rendes birái az országnak (király, nádor, országbíró, személynök) adhattak.