Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 90 a főrendek termébe menvén a rendek vegyes ülés tartására, ebben felolvastattak a kir. előterjesztmények. Ezeknek végső XlV-ik pontja igy szólott : „Mi az ágostai és helvécziai hitvallású evangélikusok vallásügyét illeti, kegyelmesen akarja ő cs. királyi felsége, hogy az a folyó hó hetedikén a rendeknek kiadott válasza szerint, czikkekbe szerkesztessék, s köz törvény által Örökre megerősíttessék." (Fordítás.) Előterjesztette ekkor az országbíró az érintett, eddig még nem ismert november 7-i kir. választ, s ez felolvastatván, az evangélikusok által élénk örömmel fogadtatott. Az egyházi rendből némelyek ellenmondásukat jelentették be ezen kir. válasz ellenében, de minthogy a kir. válasz felolvastatása csupán köztudomásra juttatás és nem tanácskozás végett történt jelenleg, az ez iránt támadt kérdés elesett. A nagyobb különbségek, melyeknek fejtegető vizsgálatára alább a Ill-ik részben visszatérünk, ezen kir. válasz és a törvény között a következő pontokban vannak : Ezen kir. válasz első pontjának első részéből van alkotva a törvényczikk bevezetése; csakhogy a kir. válasz első pontjának azon részében nincs meg a papság ellemondása, Az első pontban. A t. czikk első pontjának elején levő ezen szavak : „uti et privilegiis" nem voltak meg ezen kir. válaszban. A negyedik pontban. Tetemes levén e részben a különbség, közöljük a kir. válasz ezen egész pontját, nemcsak magyarul hanem, mivel közkézen nem forog, eredetileg is : „Mind a két hitvallású evangélikusok azokban, melyek a vallásra tartoznak, egyedül vallásuk felsőségeitől függjenek, mivel azonban időközben a tiszai egyházkerület és egyházmegyei esperesek nevében mind eme azon vallás fokozatos felsősége, mind a világi gondnokok által azon ügyekben, melyekben eddig csak az ezen hitvallású lelkészek és illetőleg tanárok intézkedtek, most kívánt nagyobb befolyás iránt, különféle észrevételek adattak elő; mi pedig őszintén óhajtjuk , hogy a vallásszabadság mindenesetre érintetlen hagyásával, mind a nevezett felsőség rendezésében, mind a többi fegyelmi részben oly rendet lássunk megállapítva, mely azon vallás mind világi mind egyházi férílai közhelyeslésével leginkább egyezőnek fog tartatni; ennélfogva mi, legfőbb felügyelési minket illető hatalmunknál fogva , őket továbbá meghallgatván, egyúttal gondoskodni is fogunk , hogy e tárgyban bizonyos , s az ő vallásuk elveihez alkalmazott rend állapittassék meg, addig pedig meghatároztatván, hogy az ő hitvallású zsinataik által