Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)
Előszó
— 76 XLIV. Augusztus 18-án az országos vegyes bizottmány folytatta és bevégezte a vallásügyi törvény-javaslat tárgyalását. A 9-ik pontnál a tiszai kerületek javaslatában ezen változások tétettek: Ezen szakaszban: A tanítás és tanulás módját, szabályát és rendét „saját tetszésök szerint határozhatják meg." Az utóbbi kifejezés helyett ez tétetett: „a koronázási hitlevél 22-ik pontja szerint országgyülésileg határoztatván meg az (általános nemzeti közoktatási) elvek." Továbbá ezen szakaszban : Mind „iskolai" , mind symbolikus és hittani stb könyveiket „minden további censura nélkül" kinyomathatják, — az „iskolai" szó kihagyatott, az utóbbi kifejezés helyett pedig ez tétetett: „szabadon." A 10 ik pont az evangélikusok alapítványai iránt, némi nyelvezeti változtatással megmaradt. Szintúgy a 11-ik pont az evangélikusok által a római kath. lelkészeknek stb eddig fizetett báminő egyházi bér vagy tartozás teljesítése iránt. Valamint a 12—ik pont az evangélikusok templomai stb és lelkészei stb adómentessége iránt. Továbbá a 13-ik pont, hogy az evangélikusok házassági ügyeit az 6 egyházi és világi tagokból álló consistoriumaik Ítéljék el, elfogadtatott. — Ezen 13-ik pontban azonban az evangélikusok egyházi székeihez az tétetett: „a magok utján szervezendő." A 14-ik pontból a köz hivatalokról kihagyatott a tiszai kerületek javaslata által kivánt „arányos" számmal leendő alkalmazás, miután az arányos szám mennyiségét nehéz volna meghatározni. A 15-ik pontnál az határoztatott, hogy a kormányszékeknél a vallási ügyekben alkalmazandó előadó társról ne történjék említés, mi az előadók méltóságát sértené, hanem hogy az ily ügyekben az előadó tartozzék az ügy kivonatát a tanácsosokkal az előadás előtt közölni. A 16-ik pont az evangélikus tábori lelkészek iránt elfogadtatott. A 17-ik és utolsó pont . a mostani birtok-állapot zsinórmértéke iránt szinte elfogadtatott. Végül azonban az Ulászló Vl-ik decr. 8-ik czikkében rendelt hivatal- és vagyon-vesztési büntetés helyett, ezen törvény megsértői ellen az 1647-ki 14-ik t. czikkben határozott büntetés maradt felállítva, mely 600 magyar forint.
