Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

XLV. Augusztus 23-án országos vegyes ülés volt. Az egri püspök jelentvén, hogy a kerületek mintegy 70 vagy 80 koronázás előtti törvénvt kivannak hozatni, a megállapodás lőn, hogy az országos vegyes bizottmánv csak a vallás, katonaság és nemzeti tanács ügyében kellőket dolgozza ki. s akkor terjessze elő munkálatait. XLVI. Ekkor az 179%-ki országgyűlés működésében válpont következett. Eddig, mint már érintettük, kitűnő erélylyel és buzgalommal igyekeztek az országgyűlési rendek minden közjogi elvet biztosítani a koronázási hitlevélben. S valóban a készítésére fordított idő hosszúságához képest lőn a hitlevél-javaslat terjedelmes is. S mikép törvénykönyvünkben látjuk, végre is ugvanaz lett a kiadott koronázási hitlevél, melvet már Ill-ik Károly és Mária Terézia kiadtak; az országgyűlés által annvi munkával és buzgalommal összehalmozott közjogi biztosítások mind kimaradtak abból. Némely tárgy iránt ugyan ezek közöl valóban hozatott külön törvény, de igen nevezetes hitlevél-javaslati pontokról említést sem találunk az 179°,-ki törvények között, s maga a vallásügyi törvény is megérezte ezen esemény hatását. Honnan ezen fordulat, mi ennek történelmi oka ? XLVII. Augusztus 24-én az egyesült t i s.z a i k e r ü 1 e t e k ülésében Kászonyi András Arad megve követe jelentette, hogy megyéje tudósítása szerint, mely hozzá és követtársához intéztetett, nevezetes és veszélyes mozgalmak mutatkoznak azon vidéken, miután a kormánv a g. n. egyesülteknek Schmidfeld altábornagy elnöklete alatt Temesvárra congressust hirdetett. Arad megye tudósításából s az ahhoz csatolt Zaránd megyei tudósításból és más mellékletekből kitetszik, hogv az aradi gf. n. egyesült püspök megvéjében szétbocsáiott körlevele által minden községet felszólított , hogv a folyó augusztus hó 26-kán Schmidfeld tábornok elnöklete alatt tartandó congressusra két követet küldjenek, továbbá a vallásához tartozóknak meghagyta, hogv a tizedet ezentúl ne fizessék se a kir. ügyésznek, se a földesuraknak, se a római kath. papságnak, hanem a vallásukbeli papoknak adják azt. S a neki ez ügyben kérdést tevő szolgabírónak a püspök azt felelte, hogy