Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

- 75 — püspök befolyása nélkül) a földesuraság s a folyamodó fél egyházi elöljárósága közbenjárulásával, a szükséges költségeket és kiadásokat, valamint az adózó nép erejét előre megvizsgálja , elismerje , s a megyének jelentést tegyen, honnan arról bizonyítványt nyerve, hogy elegendő alap van, a földesúr csak belső telket tartozik a templomhoz stb adni; a r. kath. községek pedig az ily egyházak stb építéséhez sem kézi, sem igás napszámmal semmi esetre ne kényszeritessenek járulni ; mi a földesurak és az evangélikus községek irányában is meg fog tartatni a r. kath. ujon építendő templomok stb iránt; a nemesek és evangélikus földesurak joga a szabad vallás-gyakorlat behozatala, templomok stb építése és javítása iránt egyszer mindenkorra korlátlannak és határtalannak nyilváníttatván." XLIII. Augusztus 17-én az országos vegyes bizottmány folytatta ülését. A tiszai kerületek vallásügyi törvény-javaslatának 7-ik pontja, miszerint az evangélikus lelkészek beteg és fogoly hitsorsosaikat látogathassák, s a kivégzendőkhoz járulhassanak, a római kath. lelkészek pedig csak akkor tehessék azt, ha „az ily elitéltek" által hivattak, azon változtatással, hogy a hivhatás a betegekre és általában a foglyokra is világosan kiterjesztetett, elfogadtatott. A 8-ik pontnál, mely arról szól, hogy az evangélikusok egyedül saját felsőségeiktől függjenek vallási ügyeikben, végül a tiszai kerületek azon kifejezése helyett, hogy a királyi ember a zsinaton nem ugyan igazgatóul, vagy elnökül, hanem „mint a tárgyalás tanuja" legyen jelen, ez tétetett: „nem ugyan igazgatóul vagy elnökül, de csak felügyelés végett." S ezen ponthoz csatoltattak még továbbá a következő szavak: „S az igy alkotott kánonok és szabályok csak a királyi főfelügyelésen leendő átmenetelök után birjanak érvényességi erővel; mindenesetre mindenben megmaradván a legfelsőbb felügyelési hatalom." VisszatérŐleg a 4-ik pontra, szó volt ezen ülésben, hogy a katonáknak a vallásukkal ellenkezésben levő szertartásokra alkalmazása iránt mondassék ki, hogy ez a királyra bizatik. De ezen ügynek ekkép a törvény alóli kivétele nem fogadtatott el, s a javaslat 4-ik pontjában megmaradt, hogy az evangélikusok, legyenek azok „akár katonák" stb a római kath. szertartásokra stb., semmi szin alatt se kényszerítessenek.