Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

39 a köztök örökre megállapítandó Összhangzás és egyesség végett helyesnek tekintették, hogy Magyarországban a vallás ügye az 1608-ik és 1647-ik évi állapotra helyeztessék vissza, s hogy annálfogva az ország ágostai és helvécziai hitvallású evangélikus lakosainak örökre megengedendő szabad vallás-gyakorlatuk alapjaiul az 1608-ki k. e. 1-ső t. cz. s az 1622-ik évi koronázási hitlevél 6-ik pontja által megerősített bécsi czikkek, s az 1647: 5. t. cz. s az 1659-ik évi koronázási hitlevél 6-ik föltétele által megerősített linczi czikkek vétessenek és megújítassanak , rendeltetik , hogy tekintetbe nem véve (non attentis) a nevezett czikkek csorbítására netalán azóta hozott törvényeket, ezentúl a vallás, a templomok, harangok és temetők szabad használatával, mind a zászlósoknak , főrendeknek , nemeseknek , mind a szabad városoknak (kivétetvén azonban a néhány város által e tárgyban nyert kiváltságok} s az ország minden rendének, mind saját javaikon, mind a közügyészéin, és Magyarország véghelyein, és a mezővárosoknak , falvaknak, minden azt Önkényt és szabadon elfogadni akaróknak (acceptare volentibus), s mindenütt szabad legyen, és semmiféle rendű vagy sorsú ember se háboríttassák vagy akadályoztassák meg annak szabad használatában és a vallás gyakorlatában a kir. felség s más bárminő földes úr által semmiféle szin alatt. A földmivelők is, legyenek azok akár véghelybeliek, akár városiak, akár falusiak bárminemű földesúri és közügyészi javakon, az ország közbékéjéért és nyugalmáért vallásuk szabad használatában és gyakorlatában hasonlóan semmi módon és szin alatt ne háborítassanak vagy akadályoztassanak a kir. felségtől, vagy annak hivatalnokaitól, vagy a földesuraktól. Hogy pedig egy részről a bécsi czikkek elsejében tett biztosítás szerint, mikép az evangélikusoknak engedett szabad vallás gyakorlat által semmi jogsérelmet se szenvedjen a római kath. vallás, s más részről pedig világosabban előadassanak, mint eddig történt, az evangélikusok szabad vallás-gyakorlatának természete és föltételei, az idézett czikkek értelméhez még következők adatnak a rendek köz megegyezésével. 1. Ámbár a (római) katholika vallást, mely vallás a fejedelmé is, s Övének is kell lenni örökre, s melyet a praelatusok, zászlósok, s a nemesség és nép nagyobb része követnek, az uralkodó vallási jellem és kiváltság teljes joggal megilleti, hogy azonban azon gyanú megelőztessék, mely az „uralkodó" szóból származhatnék, mintha a (római) kath. vallásnak oly uraság tulajdoníttatnék, mely az 1608-ik t. czikkel ezen országba annak rendé szerint bevett evangyéliomi vallás szabad-