Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

- 40 — ságával ellenkeznék, határoztatik, hogy a (római) kath. vallás Magyarországban nem uralkodónak , hanem elsőnek és kitűnőnek neveztessék. Nehogy azonban ezen kitűnőség egyedül puszta szóban álljon, méltánvos, hogy ezen vallás', azon főjogon kivül, mely a római kath. vallásnak ezen országban ennek kezdete óta adatott, mikép annak ünnepélyes gyakorlata mindig, mindenütt és mindenki részére minden akadály nélküli és szabad lehessen és maradjon , s azon hasonlóan az ország kezdete óta virágzó kiváltságon kivül, hogy egyedül a római kath. papság legyen az ország első rendé, s mint ilyen minden sarkalatos mentességgel és nemesi kiváltsággal birjon, ezen kitűnőség alapján más kiváltságokat is nyerjen, melyek a következendő pontokban részletesen meg fognak határoztatni, hogy igy azon jogsérelem, mely a (római) kath. vallásra azon esetben szükségképen hárulna, ha az evangyéliomi vallás azzal mindenben egyenlővé tétetnék, a bécsi czikkek elseje szerint megelőztessék. 2. Az ágostai és helvécziai hitvallású evangélikusok szabad vallás-gyakorlata már a fölebbiek által az 1608-ki és 1647-ki állapotra visszahelyeztetvén, ezen örökké tartandó törvény által engedett lelkiösmereti szabadságuk abban áll, hogy az evangyéliomi vallást az ágostai és helvécziai hitvallások szerint teljes szabadsággal vallhassák , s kültettekben is minden akadály nélkül mind magánosan, mind nyilvánosan követhessék és gyakorolhassák. 3. A (római) katholika vallást illető kitűnőségnél fogva azonban a rendek közmegegyezésével az határoztatik, hogy az áttérés ezen vallásról valamelyik evangyéliomi hitvallásra a nemességnél a közhivatali képesség elvesztését vonja maga után , a népre nézve pedig (plebeis vero hominibus) egyszerűen eltiltassék. A (római) kath. vallás elvei szerint kötött házasságok elválhatlansága pedig az evangyéliomi vallásra áttért nemesekre továbbá is megállapíttatik. 4. A vegyes házasságból származandó gyermekekre nézve a (római) kath. vallás kitűnősége iránti kedvezésből az határoztatik, hogy ha az atya (római) katholikus, az anya pedig evangélika, mind a két nemű gyermekek a (római) katholika vallásban növeltessenek; ha pedig az atya evangélikus az anya pedig (római) katholika, a gyermekek nemöket kövessék, hacsak az anya mind a két nemű gyermekek növelése iránt Írásban egyességet nem köt, mely esetben szigorúan teljesíteni kell az egyességet. Ily egyesség kötésének azonban az evangyéliomi vallás javára semmi módon sincs helye. 5. Mi pedig a vegyes házasságokban a bíróságot illeti, miután a (római) katholikusok elvei szerint a (római) katholika szertartással kö-