Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Második rész

21 folyó 1790-ik év június 6-ára Budára országgyűlést hirdetett, mely november elején Pozsonyba áttéve, az 1791-ik márczius 13-kán tartotta itt utolsó ülését, s erre utasította a vallásügyének elintézését is. II-dik József császár ugyan már sokat könnyített az evangyéliomi vallás sorsán, mely az őt megelőzött egy egész század alatt a legmostohább volt; de a magyarországi evangélikusok sérelmei a „türelmi" parancs által nem orvosoltattak meg,,,jogaik" nem állíttattak viszsza teljesen. Most, a törvényesség helyreálltával, a felébredt nemzeti szellem határozottan kívánta biztosítani az evangélikusok vallásszabadságát is. Nemcsak evangélikusok , római katholikusok is sürgették ezt. Az cvangyéliomi vallás szabadságának a bécsi és linczi békekötések értelme szerinti visszaállítása lőn a jelszó; és pedig ezt tűzte ki maga a kormány is. Sőt épen magát II-dik Lipót királyt illeti e tekintetben a kezdeményezés dicsősége, mert ámbár az ország legutóbbi vallásügyi törvényei, nevezetesen, melyek az 1681 —1715 közötti időszakban hozattak, kivetkeztették az evangélikusokat törvényes állásukból, egyenesen kirekesztették a vallás ügyét az országgyűlés illetősége alá tartozó tárgyak sorából, s a királyi „arbitrium" (önkény) alá helyezték, maga ezen dicső emlékű fejedelem volt az, ki a vallás ügyének a nemzeti törvényhozás védpaizsa alá leendő visszatételét indítványozta. A kormányszéki intézvények előre fennen hirdetvén, hogy ezentúl a vallás ügye (a linczi béke 4-ik pontja szerint) ismét országgyűlési tárgy leend, minden e nemű kérdést az országgyűlésre utasítottak. A megyei utasítások azt kívánták , hogy az evangélikusok sérelmei az ő teljes megelégedésökre intéztessenek el, s a politikai ügyekkel kapcsolatban a bécsi és linczi békekötések kétoldaluságáról beszéltek , minél fogva az evangélikusok jogait sem volt volna szabad, mint ily kétoldalú kötéseken alapulókat, a másik félnek egyoldalú rendelkezése utján megcsorbítani. II. Az 179°/j -ki országgyűlésen az alsó táblai kerületi ülések még nem voltak közösek mint a későbbi országgyűléseken. A Tiszán inneni és tuli kerületek követei mindig együtt, a Dunán inneni és túli kerületek rendesen külön tartották üléseiket. A vallás ügyében azonban, ámbár kezdetben külön kezdték azt tárgyalni, későbben közös ülésben egyesültek a dunai kerületek. Előzetes jellemzésül megjegyezzük, minek folytán az olvasó ma-