Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Első rész

— 16 Több intézmény eltiltotta az iskolák segélyezésére és a tanulóknak a magok számára kéregetni. Külföldi akadémiákra csak a mágnások és a hittani tanulók bocsátattak kivételesen. A r. kath. földesurak jobbágyainak fiai elbocsátó levelet voltak kénytelenek fölmutatni, ha külföldre akartak menni tanulás végett. Több helyen megtiltatott az evangélikusoknak a harangok használása. A superintendensek hatósága az 1732-ki május 7-ki intézmény által megszűntetett, az 1747-ki aug. 8-ki intézmény által helyreállíttatott, s az 1777-ki jan. 19-ki intézmény által ismét eltöröltetett Az 1764-ki nov. 17-ki és 1768-ki május 6-ki intézmények a róm. katholikusoknak elővásárlási jogot adtak az evangélikusok előtt. Az 1747-ki jun. 3-ki intézmény szerint, ha az evangélikus lelkészek a r. katholikusok ünnepeit híveiknek meg nem hirdették, 12 forint birság alá estek. De szükségtelen többet felsorolni. A fölebbiek is bőven tanúsítják, minő tiszteletben állottak ezen időszakban a bécsi és linczi békekötések, melyek már többször háttérbe tolattak, de még mindig ismét előtérre jutottak. A térítés nemeihez tartozott ezen időszakban az is, hogy ha valaki felségsértési vagy más közönséges bűnügyi vád alá esett, ajánlatott kapott , magát evangyéliomi vallásának elhagyásával megváltani. Mindezeknél fogva valóban a csodával határos, s az evangélikusok különös szívósságát és hősies szellemét tanúsítja, hogy az evangyéliomi vallás teljesen ki nem irtatott hazánkban. Jött végre az 1781 -ki okt. 20-ki türelmi parancs, mely a hoszu idő óta minden oltalom nélküli nyájat végre pártolás alá vette. Nem adta ugyan vissza az evangélikusoknak minden jogát, de mindenesetre nevezetesen enyhítette sorsukat. E szerint az evangélikusok, mindenütt hol az eddigi eszmék szerint nem birtak nyilvános vallásgyakorlattal, minden lehető kérdés nélkül, ha vájjon annak valaha használatában voltak-e már avagy nem , hol száz család volt, imaházat (templomot) építhettek tornyokkal, harangokkal s utczai bejárással, s az ily helyekre lelkészeket, iskolamestereket vezethettek be, s ezek számára épületeket emelhettek. Az evangélikusok minden hivatalra képeseknek nyilvánítattak, s a vallásukkal ellenkező esküzáradékokra, valamint a r. kath szertartásokban való részvétre nem kényszerítettek. A vegyes házasságban