Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Első rész

— 17 kívánni szokott reversálisok, miszerint minden gyermek a r. kath. vallásban fog neveltetni, megszüntettek, s hol az atya r. katholikus volt, minden gyermek a r. kath. vallásban , különben pedig a fiuk atyjok vallásában, rendeltettek növeltetni. A r. kath. lelkészeknek eltiltatott hivatlanul az evangélikus betegekhez menni. A r. kath. püspököknek megtiltatott, hogy canonica vizsgálataik alkalmával az evang. lelkészeket J) a keresztség iránt kérdés alá vonják. A superintendensek felhatalmaztattak, hogy az evang. lelkészek vizsgálatára mehessenek. A gyűlések egy r. kath. és egy evangélikus biztos jelenlétében megengedtettek. Ámbár tehát ezen parancs a „türelem" elvénél tovább, nevezetesen a vallásszabadság elvéig nem ment, mert nem szüntette meg a nyilvános és magános vallásgyakorlat között felállított mesterkélt megkülönböztetést, nem szabadította fel, a békekötések szellemében, sőt az ') „Lelkész" ezen kifejezéssel élek e munka folytában, mert ezt a legczélszeriibbnek tartom. a) ,,P a p"nak nem mondhatom az itt értett egyéneket, miután a helvécziai vallástétel 18-dik részének 8-dik pontja ezt mondja : „Mindazokat, kik Krisztusban hisznek, nevezik ugyan az apostolok papoknak, de nem az egyházi szolgálatra nézve. Nagyon különböznek tehát egymástól a papság és egyházi szolgaság : mert a papság köz minden keresztyénekkel. O maga (Krisztus) egyedül való főpap, kinek hogy ezen méltóságának kisebbséget semmiben ne okozzunk , senkivel , az egyházi szolgák közül, a papi nevet nem közöljük." — A „lelkész" szó nem ütközik az evangélikusok hitágazataiba , mert csak a lelkeket illető ügyek körül hivataloskodó egyént jelent, a helvécziai vallástétel 18-dik része 14-dik pontja szerint azonban az itt értett egyéneknek a Krisztus evangyéliomának tanítása és a sákramentumok helyes kiszolgáltatása levén tisztök, ezek valósággal lelkeket illető ügyek. b) Csupán ott nem használom a ,,lelkész" szót, hol valamely okmány folytán fordítom az abban használt kifejezést. Nem nevezem továbbá az illető egyéneket egyházi szolgáknak, ekklézsia pásztorainak, stb., mely kifejezések mind a helv. vallástételben, mind hazai törvénykönyvünkben előjönnek, mert maga ezen vallástétel sem állapodik meg valamelyikében ezen kifejezéseknek, s mert mindazon kifejezés hiányosabb az ujabb „lelkész" szónál, részint mivel oly általánosak , hogy a közéletben másnemű hivatalnokaira is érthetők az egyháznak , részint mivel nem is valóságos nevek, hanem csak körülírások. c) A „hitszónok" is jó volna, ki is fejezvén, melyek nem voltak használatlanok az egyházban, ezen szavakat : „verbi divini praeco," s igen közel állván ezen hazánkban legdivatosabb kifejezésekhez is : „prédikátor" és „verbi divini minister", de talán e felett mégis némi előnye van a „lelkész" szónak , mert a hitszónok csak egyikére vonatkozik az illető egyének fölebb említett tiszteinek. 2