Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Harmadik rész

— 222 — azok ellen, kik az ország egyik törvényesen bevett vallásáról másik egyenlően bevett (aeque receptam) vallásra térnek át, hithagyási bűnvád miatt tiszti kereset ne indíttassák, vagy valamely fogsági, verési s közmunkai büntetés ellenök ne szabassék; hogy azonban azoknak, kik elegendő oktatás hiányában szakadnak el a r. kath. hittől, szabad visszatérési mód szereztessék, a hit igazságáról a szerzetesek házában hat heti, mérséklettel teljes s a keresztyén valláshoz illó szelídséggel alkalmazott oktatásuk kisértessék meg; mind a két felekezetű egyházi szolgáknak pedig parancsoltassék meg, hogy semmi eszközzel se merjenek valamely katholikust az evangyéliomi vallás követésére kecsegtetni, vagy valakit abba fölvenni, kinek a hat heti oktatás helyesen kiállásáról az illető kath. lelkésztől bizonyítványa nincs. A katholikus lelkészeknek pedig kötelességök lesz, az oktatás kiállása után a kérő félnek a kívánt bizonyítványt haladék nélkül kiadni." — Közjogi észrevétel gyanánt megjegyezzük, hogy az első királyi válasz tehát nevezetes, az evangélikusok közjogával egyező elvet fejez ugyan ki e szavakban .,egyenlően bevett" vallások, de mégis eltér attól, midőn minden kölcsönösség nélkül gondoskodik a r. kath. vallástól elszakadás eseteiről. Ez ügyben azonban, mind tudjuk, ujabb törvény is hozatott 1844-ben, mely jobban megközelíti az evangélikusok egyenlőségi jogát. Ugy a mint volt, ezen pont az 1791-ki 26-ik t. czikk azon pontjaihoz tartozott, melyek egyáltalában nem állanak következetességben a törvény bevezetésének azon kinyilatkoztatásával, hogy a bécsi és a linczi békék vétettek alapul, mert ellenkeznek az ezen békekötések által felállított teljes egyenlőség elvével a vallások irányában. — Az evangélikusok pozsonyi vegyes tanácskozmánya részéről semmi észrevétel a végrehajtás iránt. A törvény 14-ik §-a igy szól : „14. Már többször ki iőn nyilatkoztatva, hogy az evangélikusok ezen jogai egyedül Magyarország kebelében bírnak érvénynyel, Dalmátia, Horvátország és Sclavonia tehát helyhatósági törvényeik további használatában meghagyatnak, annál fogva az evangélikusok azon rszágokban sem birtok - sem köz- avagy magán- hivatali képességgel nem birnak; szabadságukban maradjon azonban az ágostai és helvécziai hitvallású evangélikusoknak ősi birtokjogaikat a