Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Harmadik rész

- 160 — kel meg sem gyöngíthetett, s következőleg az evangélikusok „jogai" 5) az országgyűlési többségeknek, s annál inkább minden ellenmondásnak , megszorításnak stb. is felette állanak a békekötések természeténél fogva. — Az evangélikusok második javaslatában (a bevezetésben) már ott van a „Magyarországban" záradék, azaz : „Magyarországban s az ehhez kapcsolt részekben és nem az osztrák örökös tartományokban is." — A tiszai kerületek és az országos vegyes bizottmány javaslatai (egyenlő bevezetéseikben) csaknem ugyan azon szavakkal szólanak, melyekkel a törvény, ama záradék azonban egyszerűen csak igy állott ezek ben: „Magyarországban." Említve volt még ezekben, hogy a békekötések Il-ik Ill-ik Ferdinánd és I-ső Lipót hitleveleivel is meg voltak erősítve. — A nov. 7-ki első kir. válasz a törvény bevezetésével Összevág. — Tekintsük már most a törvény bevezetését önálló közjogi szempontból; de lássuk először is ezen törvény fő jellemvonásait, s általában a magyarországi evangélikusok közjogának alapelvét. Fő jellemvonásai az 179°1-ki 26-ik törvényczikknek : 1) Hogy a vallás ügyét a két független fejedelem : egy részről a császár-királyok, más részről az erdélyi fejedelmek között kötött bécsi és linczi békekötések, tehát kétoldalú kötések állapotára tette vissza. 2) Hogy tehát általában, és világosan is eltörlött minden azokkal ellenkező későbbi törvényt és felsőbb rendeletet. 3) Hogy különösen eltörlötte már magával létrejövetelével az 1681 — 1715-ki törvények azon rendelkezését, mely szerint a vallás ügye az országgyűlési tárgyalások sorából kirekesztetvén, a fejedelmi „arbitrium" intézkedései alá rendeltetett; és ismét az országgyűlési tárgyak közé vévén fel a vallás ügyét, nemcsak szerves egésznek ismerte el az evangyéliomi vallást és biztosította annak mint ilyennek jövőjét , hanem saját védszárnyait is kiterjesztette arra; a zsinattartási világosan biztosított jogon kivülés felül a nemzeti törvényhozást tette annak legfőbb biztositékául. 4) Hogy miután a vallásszabadság általános kinyilatkoztatása azon ideig nem tapasztaltatott eléggé sikeresnek, ámbár a magyar országgyűlések különben nem igen voltak barátai az ily részletes előadásoknak, bővebb fejtegetésébe bocsátkozott annak, mit ért a vallásszabadság alatt. S némelyekben ugyan megszoritóbban ütött ki a részletes előadás, mint a békekötésekből folyni kellett volna, mintha magok ama békekötések idejében adták volna elő részletesen a felek, mit értenek az általánosságok alatt, egészben véve azonban mégis oly épület ezen törvény, mely a bécsi és linczi békében mint alapkövein emel-