Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)
Harmadik rész
- 159 — „Miután a rendek a köztök örökre megállapítandó egyesség végett igazságosnak ismerték, hogy a vallás ügye. egyedül Magyarország kebelében (intra ambitum Regni Hungáriáé solum) az 1608-ki és 1647-ki törvények állapotára visszahelyeztessék, s hogy következőleg mind az ágostai mind a helvécziai hitvallást követő evangélikus országlakosok örökre helyreállított szabad vallásgyakorlatának alapjául és talpkövéül, az 1608-ki koronázás előtti 1-ső t. czikk által idézett, s a törvénykönyvbe sorozott bécsi békekötés, s az 1647-ki 5-ik t. czikkbe iktatott linczi békekötés tartalmai vétessenek és megujittassanak; ennélfogva ő felsége kegyelmes hozzájárulásával (a papság, s a világi katholikusok egy részének ellenmondásai ellen nem állván, sőt örökre semmi érvénynyel nem bírván) rendeltetik :" Az ellenmondási záradék, mint tudjuk, egyik javaslatban sem volt meg eredetileg, hanem a febr. 8 ki országos vegyes ülésben lőn beiktatva. — Egyébkint a tartalmi elvek egészen egyeznek a r. katholikusok mind első vagyis Sauer-féle , mind második javaslatával (mind a kettőnek bevezetésében), csakhogy az első javaslat némi őszinteségi hiánynyal nem bécsi és linczi „békekötésekről," hanem bécsi és linczi „czikkekről" szól. — A dunai kerületek javaslata azonban, ámbár szintén hivatkozik (bevezetés hiányában az 1-ső pontban) a békekötésekre, nem szól azoknak megújításáról, s nem is azt mondja, hogy a vallás ügye az 1608-ki és 1647-ki törvények állapotára „visszahelyeztessék," hanem hogy azok szerint ,,tárgyaltassék;" s a szabad vallásgyakorlatnál azon záradékot foglalja magában, hogy „a róm. kath. vallás jogsérelme nélkül, s a földesúri jogok és Horvátországra stb. nézve az 1741-ki 46-ik t. czikk épségben maradásával." — Az evangélikusok első javaslatában (bevezetés hiányában az 1-ső pontban) nemcsak 1) az evangélikusoknak „jogaik és szabadságuk" mondatnak a békekötéseken alapulóknak vallásuk gyakorlatához és követéséhez, hanem 2) az is ki van emelve, hogy azok kétoldalú kötések, sőt 3) külföldi jótállás által is biztositva vannak, melyeket tehát egyik fél 4) egyoldalú törvényekkel s annál kevésbbé rendeletek-