Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 157 Mert ámbár ő cminentiája a primás és bibornok, minapi itt tartott beszédében az 1647-ki 1681-ki 1687-ki és I7l5-ki törvények példájával élve, azon aggodalmat akarta némileg a két hitvallású evangélikusokba önteni, hogy könnyen megtörténhetik, miszerint ezen ellenmondás, most maga a törvény által érvénytelenítve, valamikor a körülmények és okok szerint föleleveníthető lehet ; mi azonban, csak a kedvező gondviselés, mit nem hiu reménynyel várunk, a mostani példájára alakult fejedelmeket adjon hazánknak, nevezetesen igazságosokat s a kormányzási mesterséghez értőket; csak gyakran legyenek a magyar r. kath. egyháznak oly primásai, minőt a maiban tisztel hazánk, ki ugyan is az igazság szeretetét és a szelídséget, mind parancscsal, mind pedig és főleg példával tudja is, akarja is papságának kitűzni, s ez által mindenki, még ügye ellenfeleinek tiszteletét is, mint a mostani az enyémet, méltán kivívja : nem vélünk nagy veszélyt fenforogni, hogy ezen jelenleg eltemetett ellenmondás ismét életre támadjon. Különösen ha ezen reménynek támaszául továbbá azt is adhatom, hogy mi is igyekezni fogunk, s ezen gondoskodást utódainkra is átszállítjuk, nehogy a kölcsönös kötésekben és törvényekben alapuló erő valaha vagy helytelen eljárás, vagy ellenséges tettek, vagy hanyagság által elavulhasson. Mind közös keresztyén vallásunk szelleme, mind pedig a két fél nyugalma, s az ezzel kapcsolatban levő haszon azt ajánlja, hogy ezentúl nem egymás közötti gyűlölséggel, nem visszavonással, nem boszantásokkal, hanem mint azonegy haza polgáraihoz illik , a kölcsönös jó indulat és szeretetre kész legnemesebb vetélkedésével versenyezzünk. Mely legkellemesebb versenyre valamint egy részről a tiszt, papságot az evangélikusok nevében a lehető legnyájasabban felhívom, ugy más részről, hogy ezen legvidámabb látvány minket és hazánkat minden időben gyönyörködtethessen, s annak folytatásától semmi szomorú aggodalom által el ne vonassunk, felséges királyunkat, s ezen országnak itt összegyűlt minden rendét, ezen törvény minden pontjának végrehajtása és megtartása végett, mindenre a mi szent, s minél semmi sem lehet szentebb, a haza és igazság szeretetére kérjük, s alázatosan esedezünk; egyszersmind pedig mind a két fél javára minden igyekezetünket, minden vagyonunkat s magát az életet is szentül és örökre felajánljuk. Mindezek eredménye lőn az 179%-ki 26-ik tör vény czikkely.