Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)
Előszó
- 139 Batthyányi Aldj'OS gróf beszéde legnagyobb tetszését idézte elő a többségnek, s minthogy ezen beszéd szónok tisztelői által mind latinul mind pedig magyar forditásban pár nap múlva kinyomatott, ime a nyomtatott példány *) szerinti akkori fordítás, csupán helyesirási módjában nem követve azt: „Felséges Királyi Herczeg! Nagyméltóságú Főrendek! és Tekintetes Státusok! Az a kérdés láttatik itt fen forogni, ha vájjon a vallás dolgában ki jött legfelsőbb meghatározásnak a közönséges törvények közé be kelljen-e tétetni ? és ha vájjon az eránt a törvényben leendő ellenmondásnak helye légyen-e ? Az emberséges ember, azt, a mit belől érez, nyilván ki is mondani és arról közönségesen is vallást tenni soha sem szégyenli. Szabad legyen tehát énnékem is az én elmémnek gondolatait egy kevés idő alatt előadnom ; rövid lészek , és hogy e nagy dolgot summáson elől adhassam , a nagy Iliást dióhajba szorítom. De valamint hogy én, ezen egész országgyűlése alatt senkinek sem beszédemmel, vagy hasztalan csevegésemmel terhére nem voltam ; ugy viszontag kikérem, hogy végig meghallgattassam, és beszédemben meg ne akadályoztattassam. Nyilván való tehát, hogy a vallás dolga, ezen egész országgyűlésének kezdetitől fogva, a közönséges dolgoknak folyamatját annyira megakadályoztatta, és oly terhes vetélkedéseknek, és keserves szakadásoknak szülő anyja vala, hogy utoljára már semmi más mód nem volt, hanem hogy ő felségéhez, mint olyan köz-biróhoz, a kinek a maga népeire egyforma gondja vagyon, alázatosan folyamodjunk. Ezen ő felségéhez már két izben tett folyamodás, olyan törvénytétel eránt való alku, a melyben két egymással vetélkedő felek, valamely harmadik személynek ítélet tételében megegyeznek: a honnan, minthogy azon fő köz itélő bírónak bölcs Ítélete, felébb való törvényszéket nem esmér, itt tehát, se újonnan való megvizsgálásnak, se semmi bal magyarázatnak, se az ellent mondásnak semmi helye nincsen ; de meg se lehet engedni, hogy vagy tekervényes magyarázatok, vagy éles alattomba való fentartások (subtile meníe reservatum), vagy akármely egyéb névvel nevezendő kérdések a mi hazánkfiainak sziveket további sebekkel illessék: mert ugyan is nincsen itt szó valamelyik vallásnak belső méltósága felől, hanem az elméknek megegyesüléséről, nincs arról hogy az apostoloknak, hanem hogy a közönsé0 Torkos : Appendix 674.1.