Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 138 azoknál tovább megy, annak ellenmondani, s ha a beczikkelyezés megtörténik , e/en ellenmondásának a törvényben megemlítését sürgetni kénytelen. B a r s megye követe még kevésbbé összefüggő következtetéssel nyilatkozott. Mivel világos utasítása van , hogy a vallás ügyében hozott törvényeket, következőleg az 1715-ki 30-ik t. czikket is (mely törvény szerint a király Önkényes rendelkezése alá tartozik a vallás ügye) , erejökben fentartsa , távolról sem akarván a felségi jogokat megcsonkítani, (a jelen törvény-javaslat pedig a fejedelmi önkényes rendelkezés alól elvéve, az országgyűlés törvényhozási körébe állítja ezen ügyet) és szeme előtt tartván , hogy a vallás ügye a viszálkodások eltávoztatása végett rekesztetett ki az országgyűlési tanácskozási tárgyak sorából: a törvények világos értelmében , a leküldött szerkezetnek törvénybe iktatásában meg nem egyezhet. N y i t r a megye egyik , Tolna, Sáros, Esztergom, Komárom és Vas megyék követei is nyíltan kijelentették, hogy a két hitvallású evangélikusok szabad vallás-gyakorlatát ugyan semmiképen nem kívánják gátolni, de mivel a kir. válaszból a r. kath. vallásra nem kevés sérelem hárulna , és igy az a bécsi békekötéssel világosan ellenkezik, azért annak törvénybe iktatásához nem járulhatnak. Pozsony megye követe pedig azt mondta, hogy mivel a vallás ügye elintézésében egyedül a köz egyesség a főczél, azt pedig könnyen át lehet látni, hogy az evangélikusok a következő országgyűléseken ujabb kérdések feszegetésével ujabb viszályokra fognak alkalmat szolgáltatni, és igy az óhajtott czélnak eléréséhez teljességgel semmi remény sem lehetne, hogy egyúttal azon viszályok is megelőztessenek, oly módon egyezik meg a kérdéses szerkezet becikkelyezésében, ha egyúttal arról is törvény hozatík, hogy az evangélikusok ezzel megelégedvén, a vallás ügye többé az országgyűlésen föl ne vétessék. Ung (Horváth Pál) és Nógrád (Muslay Antal) megyék r. katholikus követei azonban mind azért, mivel a királynak második válaszában azon pontok, melyekből a r. katholika vallásra nevezetes sérelem következhetett volna, megváltoztattak, és a r. katholikusok javára jobban megvizsgáltattak, mind pedig azért, mivel az ország rendéi magok között meg nem egyezhetvén, a királyt választották ez ügyben bizalmi bírónak , s az ügy elhatározását oly módon bocsátották bölcs ítélete alá, hogy ugy fogják azt törvénybe iktatni, a mint a király határozandja el, az ezen egyezmény szerint készült szerkezetnek beczikkelyezését kívánták,