Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

_ 134 — 6-or. Hogy a királyi méltóság, s már egész Európában hirdetvén a válasz felséged igazságosságát s előítéletektől ment lelkét, felséged legmagasabb személyének becsülete is követeli, hogy a királyi szó, mely a mi jogainkat visszaadta, szent és sérthetlen legyen. Mivel, mondjuk, mind ezek az előadottakból a napnál világosabbak, felséged igazságosságában erős bizalommal, ismételve legalázatosabban kérjük felségedet, hogy ezen kegyelmes válaszának érvényt és tekintélyt szerezni, s azt akir. előterjesztmények 14-ik pontja folytán a jelen országgyűlés törvényczikkei közé soroztatni méltóztassék. Mely kegyességért örök hűséggel leendünk. Pozsony, dec. 12 1790. Felségednek legalázatosabb örök hűségű alattvalói és szolgái. A Magyarország mostani országgyűlésén jelenlevő evangélikus rendek. LXIX. Január 24-én 1791-ben országos vegyes ülésben felolvastatott a vallás ügyében ujabban érkezett, január 18-án kelt királyi válasz, mely azon feliratra adatott ki, melyben az országgyűlés a nov. 7-ki válasz után vég elhatározás alá terjesztette fel ezen ügyet. Ezen válaszhoz volt mellékelve a szerkesztett törvényczikk is, mikép foglaljon az a törvénykönyvben helyet. Ezen szerkezet egészen az, melyet a törvénykönyvben látunk, csakhogy : A törvény bevezetésében levő megemlitése a papság és más világi r. katholikusok ellenmondásának mint későbbi esemény, ezentuljött be. Továbbá a teljes pontosság végett megjegyzem még, hogy az országos napló irományai között meglevő, s az 1791-ki országgyűlés folyama alatt külön röpiven is nyomtatásban megjelent két példánynyal pontosan összehasonlitván a törvénykönyvünk kezemnél találtató példányában levő czikket, a következő különbségeket találtam, melyek azonban egy részben a törvénykönyv nyomdahibái is lehetnek : A bevezetésben, a törvénykönyvben „inserto," ama példányokban „insertae" van. A 2-ik pontban a törvénykönyvben „congruis," ama példányokban „congruus" van. A 4-ik pontban a t. könyvben „disciplinae partes" helyett „disciplina partes" van. Ugyanezen pontban alább a t. könyvben ez áll: „praevie ut dictum," ama példányokban ezután még ezen szó van : „est." Ismét alább a t. könyvben ez áll: „in omnibus supremae regiae," ama példányokban a két utolsó szó megfordított renddel áll.