Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

- 132 Az ötödikre. Hogy a r. kath. vallás a maga szertartásainak elhagyását nem helyesli, megengedjük, mert senki sem tarthatja jónak az áttérést azon vallásról, melyet igaznak hiszen; de még az ezt állitó polgártársainkat sem sérthetjük meg annyira, hogy föltegyük, hogy a lelkiösmeret szabadsága, mely a keresztyén vallással ellenkező nem lehet, a r. kath. vallással ellentétben áll. Ezen lelkiösmereti szabadsággal pedig, melynek hibás parancsolatát is követni kell, semmi kényszerítés, mit minden polgári büntetés magával hord, meg nem állhat. Valóban kitűnő tanúságát adta békességes és szelid indulatának e részben a munkácsi püspök az országos ülés ben, ki mind a mellett, hogy a kölcsönös keresztyéni türelemről kiadott parancs a büntetést eltörölte, oly okoknál fogva, melyeket magok az áttérők leginkább tudnak megfejteni, számosabb evangélikusokat nyilvánított az ő, a többinél egyébiránt ridegebb vallására áttérteknek, mint a mennyien azt elhagyták, s egyúttal azt is kinyilatkoztatta, hogy ő felségének a hitágazatokkal nem ellenkező válaszában meg fog nyugodni. — A 14-ik pontra, mely Horvátországot ésSclavoniát illeti, semmi észrevétel. A 15-re azt mondják, mikép az, hogy a vegyes házasságban az evangélikus atya és r. kath. anya fiúgyermeke atyja vallását követhesse, a csalhatlan római kath. vallás legvilágosabb elveivel ellenkezik. — Hogy ez nem egyetemes és állandó elve a r. kath. vallásnak, hazánk, ezen századnak közelebbi idejéig folytatott gyakorlata, mely szerint ha Ja felek egymás között máskép meg nem egyeztek, a vegyes házassági gyermekek nemök szerint növeltettek, és a tiszai kerületek C. alatt mellékelt törvényjavaslata, mely könnyebb növelési politikai okokból minden gyermeket az atya mint családfő vallásában vél növelendőnek, valamint a vegyes bizottmány E. alatt mellékelt javaslata, mely mind a két szülő természeti jogánál fogva nemök szerint kivánja a gyermekeket növeltetni, bizonyítja. — Az előadottakból világos, hogy midőn felséged kegyes jó indulatában, kegyelmes válasza által jogainkat pártolni és megismerni méltóztatott, igazságot gyakorolt ugyan, miért ismételve örök hálát nyilvánítunk , de semmit sem adott nekünk, mi a bécsi és linczi békekötések szellemében nem illetett minket. Ha a jelsn országgyűlésen jelenlevőknek csak számát tekintjük, sokkal kisebb része vagyunk annak. Az országos vegyes bizottmánynak alig alkottuk negyedrészét. Nem a mi tettünknek, hanem r. kath. polgártársaink méltányos?ágának, s az ügy legyőzhetlen igazsá-