Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 128 — lika vallásról valamelyik evangyéliomi vallásra nincs büntetés alá vetve, holott az 1-ső r. 14-ik cz. 14-ik §-a szerint a r. kath. vallást elhagyni hajdan is tiltva volt. 4- er. A bécsi békekötés alkalmával kijelentett szabad vallás-gyakorlat egyedül az első nyilatkozatra szól, de ki azután is a r. kath. vallást követte, annak a linczi béke világos tartalma szerint nem volt szabad azt elhagyni. 5- ör. Hogy az áttérést a római kath. vallásról bárminő másra megengedni, a római kath. vallás elveivel nem egyez meg. — Az elsőre. A magyar alkotmánynak, melynek első alapjai a történelem szerint korábbiak az országnak a keresztyén vallásra térésénél (mert hogy a vezérek idejebeli törvények nincsenek a hazai törvények gyűjteményében, a kérdést nem oldja meg), egy vallás sem nevezhető alapjául és talpköveül. Minden ős alkotmány közös alapja és talpköve, a társaságba egyesülő polgárok megegyezése. Ha vájjon és minő joggal és értelemben lehet a köz törvények védelme alatt álló vallások egyikét vagy másikát alkotmányinak nevezni ? már fölebb érintettük, most még csak az van hátra, hogy az „e g y e n 1 ő e n" szóról szóljunk. Nem a vallás régiségéről van itt szó, melyet a maga crtelme. szerint mindenik vallás magának követel, s melyet a hittudorokra hagyunk vitatni. Mert a harmadik szülött fiu is egyenlően szintúgy íiu, mint a korábban szülöttek , s a későbbi törvények is szintúgy egyenlően törvények mint a korábbiak. Hanem a nemzetről van szó, mely a vallást beveszi, és a törvényről, mely a nemzet által bevett vallásnak biztosságot nyújtott. Bizonyos, hogy a magyar nemzet sz. István alatt keresztyén vallást, — lett légyen az görög vagy latin szertartású, itt nincs helye kutatni, — vett be; de egyenlően bizonyos, hogy ugyanazon nemzet a 16-ik században és a 17-ik kezdetén a két felekezetű evangyéliomi vallást egyenlően és pedig oly közönségesen bevette, hogy sokkal nagyobb részét alkották annak tagjai mind a földművelőknek mind a rendeknek, annál fogva az evangyéliomi vallás azon korban a nemzeti volt. Mi tehát a nemzet általi bevételt illeti, mind a két vallás egyenlően be van véve, s valamint semmi polgári jog, melyek a pogány vallást követőket illették, nem szűnhetett meg a keresztyén vallásra való áttérés által, ugy bizonynyal az evangélikusokat is teljes joggal,