Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 104 — intézésére kérettessen, a mely kívánságra minekutána a királyi reso1 u t i ó kiadattatott, annak kötelező erejét továbbá kétségbe nem lehet hozni, annyival is inkább az ilyes esetben a fejedelmet illető törvényszerző hatalmat kérdésbe venni. Melyre való nézve, magokat a királyi resolutióban teljességgel megnyugtatván, annak semmi részétől el nem állanak, és törvénybe való iktatását tovább is kivánják, a mely kivánságban való egyesüléseket némely katholikusok is ezen alkalmatossággal kinyilatkoztatták. Mások ellenben ezt azon okbul is ellenzették, hogy csak ott vagyon az inarticulatiónak helye, a hol valamely dolog az országnak köz egyesülésével megállittatik, ha pedig valamely akadályok adják elől magokat, azokat egymás közt tartandó tanácskozással szükséges előbb megegyeztetni, és ezen okból némelyek azt javasolták, hogy felvévén a bécsi és linczi békességkötéseket, és a királyi resolutiót ezekkel összevetvén, ha olyanok találkoznának benne, a melyek az említett békességkötéseknek értelmével meg nem egyeznének, mind a két félnek akaratjával kihagyattassanak. M. personális ur, a különböző vélekedéseknek összeegyeztetése végett, kétféle módot adott elől. Elsőben: hogy azon okokbúl, melyeket M. ország főbírája már előre bocsátott, a vallás dolga ő felségének továbbá is bemutattasson, azzal a kéréssel, hogy mind azokat, a melyek akár a katholikusok akár pedig evangélikusok részéről későbben beadattattak volna, méltó tekintetbe venni, és a vallás dolgát végsőképen elintézni méltóztasson, hogy az után, a szerint törvénybe iktatni lehessen, vagy pedig másodszor: hogy mind a katholikusok , mind pedig az evangélikusok közül némelyek rendeltetnének , kik leginkább azon pontok eránt, a melyek legnagyobb nehézségek alá vannak vettetve, valamely egyesülésnek útját feltalálnák, hogy ily formán az ország rendjeinek csak nagyobb része is a vallás dolgában szerzendő törvényczikkelyre hajolhasson. Midőn már többnyire az ország rendjei megegyesültek abban, hogy a vallás dolga ismét ő felsége végezése alá bocsáttasson, ez eránt teendő végezésnek érteimérül ujabb kérdések támadtak ; a katholikusok közül némelyek azt nyilván kitétetni kívánták: hogy ő felsége a katholika hitnek sérelme nélkül intézze el a vallás dolgát; de erre mások ismét addig reá állani nem akartak, mig meg nem határoztatik, hogy mibül állók legyenek a katholika hitnek sérelmei, melyek a vallás dolgábúl származhatnának. Nem különben az evangélikusok részéről is annak bejelentése sürgettetett, hogy némely katholikusok a királyi resolutiónak inarticulatiójában megegyeztek. Végezetre ezen szókkal állittatott meg a dolog : Hogy mivel az egyházi rend, és alája irott katholikusok részé-